Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

32 Közigazgatási jog. .szól, hogy a póttagi (várományos jellegű) megbízatásnak csupa oly egyén legyen a birtokában, aki a rendes" tagsági hely megüresedésekor minden zökkenő, minden bonyodalom, minden — időveszteséggel járó — nyilatkozás, vagy hivatalból való döntés nélkül automatikusan elfoglalhatja a megüresedett rendes tagsági helyet. — Ellenkező értelmezés mellett lényegileg már a választás időpontjában meghiúsulna az íd. t.-c. 13. §. (6) bekezdésében a póttagok számára vonatkozóan ioglalt rendelkezés, amennyiben a póttagok száma tulajdonképen már akkor kevesebb lenne a rendes tagok számának a felénél. Épp abból a körülményből, hogy azt a kérdést nem szabályozta, válik nyilvánvalóvá a törvénynek az az intenciója, hogy ugyanaz a személy a törvényhatósági bizottságnak rendes és póttagja egyídőben ne 1 ebesen, hanem az ily egyénre nézve azzal a ténnyel, hogy rendes tagsági megbízatása igazoltatott, póttagsági megbízatása, vagy megbízatásai megszűntek. Hogy a törvényhozónak nem lehet szándékában az, hogy a rendes tagság elnyerése és gyakorlása mellett ugyanaz az egyén egyúttal a póttagsági szunnyadó jog birtokosa legyen s e jog feléledése esetén a 19. §. alapján választhasson, hogy az új vagy a régi tagsági megbízatását akarja-e megtartani: ez kitűnik abból, hogy a 19. §. arra az esetre, ha valakit — egy időben — több kerületben választották meg az „összes" választók rendes taggá és nem jelenti be, hogy melyik tagsági megbízást tartja meg, — akkép rendelkezik, hogy az a megbízása érvényes, amellyel a legtöbb szavazatot kapta. Ez a rendelkezés nyilván nem volna érvényesíthető oly esetben, aminő a panaszosé, amikor a másik rendes tagsági megbízás nem egyidejűleg, hanem évek múlva és nem időközi választás, hanem megürült tagsági helyre belépés útján áll elő, amikor tehát a két tagság közti szavazatarány meg nem állapítható, illetve a volt tag szavazatszámának az új tag érdekében való figyelembevétele indokolatlan volna. III. A kifejtettek alapján a bíróság megállapította, hogy az igazoló választmány helytelenül járt el akkor, amikor az 1929. évi választások eredményének az id. t.-c. 18. §. (2) bekezdése alapján hivatalból történt felülvizsgálata alkalmával — az iratok közt levő 116. és 118/1929. számú jegyzőkönyvi kivonatok tanúsága szerint — a panaszosnak nemcsak a XV. választókerületben elnyert rendes tagsági, hanem a VII., valamint a XVII. választókerületbén elnyert pótagsági megbízatásait is igazolta, mert ezeket a póttagsági megbízásokat — a rendes tagsági megbízás igazolása folytán — megszűntnek kellett volna nyilvánítania s az utolsó igazolt póttag után legtöbb szavazatot nyert egyént kellett volna póttagként igazolnia. Az a körülmény, hogy az igazoló választmánynak ez a mulasztása, jogorvoslat hiányában, akkor nem pótoltatott s az igazoló választmány igazolása alakilag jogerőssé vált, — nem akadálya annak, hogy az igazoló választmány akkori mulasztását most, amikor az tulaj donképen időszerűvé vált, pótolja és a már akkor megszűntté nyilvánítandó volt póttagsági megbízatásokat megszűntté nyilvánítsa, mert a hatóságnak nemcsak joga, de kötelessége is, hogy azt a — nem contentiózus eljárás keretében tett — intézkedését, amelyről utólag megállapítja, hogy az a törvényes rendelkezésnek meg nem felel, megfelelően módosítsa. A jelen esetben pedig az igazoló választmány — ha nem is kifejezetten — ezt cselekedte a panasszal meg-