Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Törvényhatósági ügyek 20. 31 Ebben a keretben bírálva el a panaszt, a bíróság annak nem adhatott helyet, a következő okokból: A törvényhatósági bizottsági póttagság intézményét az 1929: XXX. t.-c, 13. §-a szabályozza [(5)—{9) bek.]. Ennek az intézkedésnek megvalósítását — amint az id. törvény mint javaslat idevágó (14. §. (5) bek.) indokolásából kitűnik — gyakorlati szempontok tették indokolttá; a póttagok ugyanis feleslegessé teszik az időközi választásokat. Az id. t.-c. 13. §. (7) bekezdése a póttag megbízatásáról szól ugyan, ámde a dolog természete szerint a póttagság jogokkal és kötelezettségekkel nem járván, ez a megbízatás nem egyenlő jelentőségű a rendes tagsági megbízatással. Mindazonáltal a póttagság megszerzése és megtartása tekintetében ugyanazok a szabályok irányadók, mint a rendes tagságra nézve, amint az a 18. §. (2) bekezdésének abból a rendelkezéséből kitűnik, amely szerint az igazoló választmány minden rendes és póttag tagsági jogát hivatalból is megvizsgálja. A felhívott t.-c. 2. §. (3) bekezdése szerint ugyanannak a törvényhatósági bizottságnak mindenki csak egyféle jogcímen lehet tagja. — Ez a rendelkezés nem csupán azt jelenti, hogy valaki nem lehet két különböző címen, kétszeresen tag olykép, hogy pl. az összes választók által s a legtöbbadófizetők közül megválasztva, mindkét megbízatását megtarthatná, hanem azt is jelenti, hogy azonos jogalapon — pl. az összes választók által történt megválasztás alapján — többszörösen megválasztott egyén csak egy megbízatás után gyakorolhatja tagsági jogait, s a többi elenyészik. Kitűnik ez a törvény 3. §-ából, amely — illetve az ahhoz tartozó A, melléklet — a törvényhatósági bizottságok tagjainak számát meghatározza, továbbá a 19. §-ból, amely a több tagsági jog közötti választást, valamint azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek alapján megállapítandó, hogy a több tagsági megbízást nyert az az egyén, ki nem nyilatkozik, hogy melyik megbízását tartja meg — melyik tagságának marad birtokában. Ez a törvényhely gondoskodik arra az esetre is, ha valaki — szűkebb értelemben azonos jogcímen — az összes választók által több kerületben megválasztva — nyert el több megbízást. Amíg a törvény 18. §-a, mely a választások elleni jogorvoslatokat s az igazoló választmány megvizsgálásl jogát szabályozza, kifejezetten egyaránt vonatkozik a rendes és póttagokra; addig a szintén felhívott 2., 3. és 19. §. csakis a rendes tagokról s a rendes tagságról szól. Oly rendelkezést, amely azt az esetet szabályozná, amikor valaki a törvényhatósági bizottság rendes — és egyúttal ugyanannak póttagjává is megválasztatik: a törvény nem tartalmaz. Ebből a nemleges tényből azonban okszerűleg nem lehet — a bíróság megítélése szerint — azt a következtetést levonni, hogy valaki a törvényhatósági bizottságnak egyidejűleg rendes és póttagja is lehet, illetve, ha mindkét minőségben megválasztatik, egyikről sem kell lemondania s ha nem nyilatkozik, egyik minőségű megbízatása sem szűnik meg. A törvény 13. §-ához fűzött, fentebb ismertetett indokolás szerint ugyanis a póttagság intézménye gyakorlati szempontokból hozatott létre. A gyakorlati szempont, de az okszerűség szempontja is nyilván a mellett