Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Államszolálati ügyek 13—15. 23 említett törvényszakasz (1.) bekezdésében foglalt feltételek meglétének szabad mérlegelése alapján döntsön a törvényes igény fennállásának kérdésében. Kb. I. A nem vitás tényállás szerint a panaszos az 1931. évi június hó 7. napján, vasútbiztosító őrségi szolgálatban balesetet szenvedett, amelynek következtében előállott sérülései és idegbaja következtében az 1932. évi április hó 12-én megtartott felülvizsgálat alapján, az 1932. évi április hó végével mint népfelkelési szolgálatra is alkalmatlan, 100 százalékos rokkant a szolgálatból végkielégítéssel elbocsáttatott. Utóbb a m. kir. I. csendőrkerületi parancsnokság 1932. évi május hó 7-én 1076/1932. sz. alatt felterjesztést intézett a m. kir. belügyminiszterhez az iránt, hogy a panaszos végkielégítés helyett az illetményeinek teljes összegével felérő nyugdíjban részesíttessék. A m. kir. belügyminiszter ennek az 1930: XXVI. t.-c. 7. §-án alapuló nyugdíjnak folyósíthatása érdekében, a felihívott §. (2.) bekezdése értelmében leendő hozzájárulás iránt a m. kir. pénzügyminisztert megkereste, a nevezett miniszter azonban hozzájárulását megtagadta, azzal az indokolással, hogy rendkívüli méltánylásra érdemes körülményeket fennforogni nem látott. Hozzájárult ellenben ahhoz, hogy a panaszos részére az 1912: LXV. t,-c. 42. §. (1.) bekezdése alapján oly ellátás engedélyeztessék, mintha a panaszos a nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét betöltötte volna. Ezek után a panaszosnak a felhívott §. (1.) bekezdése szerinti ellátás — eredetileg 1932. évi augusztus hó 1-től, majd visszamenőleg 1932. május hó 1-től kezdődőleg — kiutaltatott. A panasz ez ellen az utalványrendelet ellen irányul. A panaszos azt vitatja, hogy az 1930. évi XXVI. t.-c. 7. §-a alapján, utoljára élvezett fizetése 100%-ának megfelelő összegű nyugellátásra van igénye. II. Az 1930: XXVI. t.-c. 7. §-ának (1.) bekezdése szerint — egyebek közt — a m. kir. rendőrség tagjai részére az általuk utoljára élvezett beszámítható javadalmazás teljes összegével felérő nyugdíjat kell engedélyezni, tekintet nélkül arra, hogy a nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati időt betöltötték-e s hogy ideiglenes vagy végleges minőségben voltak-e alkalmazva, abban az esetben, ha a teljes munka- és keresetképtelenségüket minden kétséget kizárólag a szolgálat teljesítése közben ért oly baleset vagy más rendkívüli esemény idézte elő, amely az eset körülményeinél fogva rendkívüli méltánylásra érdemes. k Ugyané §. (2.) bekezdése szerint ezt a nyugdíjat csak a pénzügyminiszter hozzájárulásával és csak akkor lehet engedélyezni, ha a szolgálatképtelenséget előidéző baleset vagy rendkívüli esemény és a teljes munka- és keresetképtelenség megállapítása között három évnél hosszabb idő nem telt el. A jelen esetben igazolva van, hogy a szolgálatképtelenséget szolgálat teljesítése közben elszenvedett baleset idézte elő, valamint, hogy a panaszos a baleset következtében teljesen munka- és keresetképtelenné vált, és hogy a munka-keresetképtelenség megállapítása a baleset időpontjától számított három éven belül történt. Azonkívül az eset körülményeinél fogva az elszenvedett baleset és annak következményei — a bíróság megítélése szerint — olyanok, hogy azok a rendkívüli méltánylásra érdemesek. A panaszos ugyanis — miként az az