Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

24 Közigazgatási jog. iratokból kétséget kizáró módon megállapítható s miként a m. kir. belügyminiszter is kifejtette a m. kir. pénzügyminiszterhez 101.034/1932. szám alatt intézett; átiratában — „a teljes munka- és keresőképtelenségét a szolgálat teljesítése közben, önhibáján kívül szerezte az által, hogy fontos vasútvonalbiztosító szolgálatban elesett, mely esés következtében a jobb kéztö sajkacsontja eltörött. Ezen törés következménye az izület korlátolt mozgathatósága és nagyfokú ideggyengeség, állandó nagyfokú reszketéssel." Az idegsokk előidézője — a panaszosnak a lefolytatott vizsgálat adataival egyező előadása szerint — az volt, hogy közvetlenül az után, hogy a panaszos a vasúti pályatest szélén elbukott, közvetlen közelében vonat robogott el. — Végül igazolva van, hogy a panaszos teljesen vagyontalan, és elaggott apját tartja el. Mindezekkel az igazolt körülményekkel a bíróság az idézett törvényhely szerinti „rendkívüli méltánylásra érdemesség" kellékét teljes mértékben fennállónak látja. A jelen esetben a m. kir. pénzügyminiszter a kért magasabb összegű nyugellátás engedélyezéséhez nem járult hozzá. A bíróság a pénzügyminiszter diszkréciós jogkörébe vágó annak az elhatározásának indokolt voltát, hogy adott esetben ezt a hozzájárulását megtagadja, bírálat tárgyává nem teheti. Azonban, a bíróság megítélése szerint, ennek az alaki kellék meglétének csakis a közigazgatási hatóság előtt folyó eljárásban van jelentősége s ez abban áll, hogy az illetékes miniszter a pénzügyminiszter hozzájárulása nélkül az 1930: XXVI. t.-c. 7. §. (1.) bekezdése alapján igényelt nyugdíjat nem folyósíthatja. Nincs azonban jelentősége a pénzügyminiszteri hozzájárulás hiányának a közigazgatási bíróság előtti eljárásban. A bíróságnak ugyanis — az 1912: LXV. t.-c. 120. §-a alapján hatáskörébe tartozó — azt a kérdést kell eldönteni: van-e törvényes igénye a panaszosnak az 1930: XXVI. t.-c. 7. §. (1.) bekezdése szerinti teljes összegű nyugdíjra. A bíróságnak tehát az igény jogosultság kérdésében felmerült jogvitát kell eldöntenie, amely jogvita esetleg — mint az adott esetben is — épp annak következtében merült fel, hogy a pénzügyminiszter a hozzájárulását megtagadta. Ez a megtagadás nem járhat azzal a jogkövetkezménnyel, hogy a bíróság, attól függetlenül is, ne mérlegelhesse azt, hogy a szóbanlevő nyugdíjra támasztott igény jogos-e. Ellenkező értelmezés mellett ugyanis a bíróság oly esetben, amikor a vitás igényt a pénzügyminiszter hozzájárulása hiánya dacára is jogosnak ítéli, nem volna abban a helyzetben, hogy azt a panaszos részére tényleg megítélje. Ez pedig a közigazgatási bírósági ítélkezésnek az 1896: XXVI. t.-c. 1. §-ában megállapított érdemlegesen döntő — jellegével ellentétben állana. Ezért a bíróság a panasznak helyet adva, a rendelkező rész értelmében határozott. (1933. febr. 28. — 7674/1932. K. sz. — 1395. E. H. — Kod. 1933. évi 3. f. 68.) 16. 5600/1924. M. E. sz. r. 4. b) p. — Oly katonai özvegynek, aki újból házasságra lépett s emiatt 1923. évi május hó 1-én nem állott özvegyi ellátás élvezetében, újabb házasságának megszűnése után kell bejelentenie, hogy hol szándékozik állandóan