Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Államszolgálati ügyek 3. 7 újabb speciális jogszabály, a státustörvény állapítja meg, amely törvény pedig (a 14. §-ban tárgyalt lakáspénzek és kiküldetési díjaktól eltekintve), mellőzte a bíráknak és ügyészeknek az állami tisztviselőkkel illetményigény szempontjából való valamely azonosítását vagy egy csoportba foglalását. A m. kir. igazságügyminiszter által elfoglalt álláspontot nem támogatja az általa felhívott 7000/1925. M. E. számú rendeletnek kétségtelenül a bírákra és ügyészekre is hatályos 43. pontja második bekezdésében foglalt az a rendelkezés sem, amelynek értelmében a nagyobb javadalmazású állásból kisebb fizetéssel járó állásra — tehát bírói állásra is — kinevezett egyén nem az új állásra érvényes fizetési osztály — csoport — legalsó fizetési fokozata szerinti fizetést kapja, hanem megtartja előző állásával járt magasabb fizetését. Mert ez a rendelkezés a kormányrendelet ugyancsak 43. pontja első bekezdésében tett ama rendelkezések okszerű kiegészítése, hogy a fizetést — fegyelmi büntetés esetét kivéve — leszállítani nem lehet és csupán elhárítani kívánta azt a hátrányt, amely a tisztviselőt egy más állásra történő kínevezéssel anyagiakban érhetné; ez a rendelkezés azonban a más állásra kinevezett részére sem valamely előnyösebb sorozást, sem a várakozási idő megrövidítését nem, hanem csupán eddigi, magasabb fizetésének további élvezetét biztosítja, amelyhez való igény fokozatosan meg is szűnik az új állásban történő fizetési fokozatokban való előlépés következtében. Ez a rendelkezés tehát semmikép sem jelentkezik az 1920: XX. t.-c. 7. §-a rendelkezései alól kivételt alkotó olyan jogszabálynak, mint aminőnek azt a miniszter minősíti ama álláspontjának támogatásául, hogy a szóban lévő rendelkezéshez hasonlóan szintén érvényben állónak tekinthető az 1891: XVII. t.-c. 50. §-ának ismertetett az a rendelkezése is, amely szerint a kir. ítélőtáblabírói, illetőleg kúriai bírói fizetésigény szempontjából figyelembe kell venni az igazságügyminiszteri osztálytanácsosi, illetve minisztertanácsosi állásban valósággal eltöltött szolgálati időt is. 2. Az 1917: IX. t.-c. 11. §-ának harmadik bekezdése és az e törvényszakaszban adott felhatalmazás alapján kibocsátott 3000/1917. M. E. sz. rendelet 3. pontja kimondotta azt, hogy a magasabb fizetési osztályba sorozott állás címének és jellegének birtokában eltöltött időt — a magasabb állásra történt kinevezés esetén — a magasabb illetményekre való igény .szempontjából olyannak kell tekinteni, mintha ez az idő az illető fizetési osztályban valóságos minőségben telt volna el. Hogy ez a rendelkezés, amelyet az 1920: XX. t.-c. kifejezetten nem hatálytalanított, ezidőszerint is alkalmazást nyerhet a bírói illetmények megállapításánál, e tekintetben a m k.ir. igazságügyminiszter a következőkre utal: Az 1920: XX. t.-c. életbelépéséig nem volt, de nem is lehetett kétség abban, hogy ez a szabály vonatkozik-e a kir. ítélőbírákra és ügyészekre is. Mert az 1893: IV. t.-c. hatálybalépése előtt, amikor a kir. ítélőbírák és ügyészek még külön státusban tartattak nyilván és külön szabályok szerint kapták illetményeiket, — az 1891: XVII. t.-c. 50. §-ának (3.) és (4.) bekezdése az ott megjelölt bírói és ügyészi állásokat egy csoportba foglalta egyes ott meghatározott egyéb állami tisztviselői állásokkal. De jóllehet az 1920: XX. t.-c. a bírókat és ügyészeket az állami fizetési