Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

74 Pénzügyi jog. 7—926. sz. alatti tárgyalási jegyzőkönyvéhez csatolt, leletezett irat, — fentiekre való tekintettel — nem előkészítő irat, hanem a felperes által a szóbeli tárgyaláson előadottakat megállapító különirat, amelyet felperes a Pp. 245. §. első bekezdése alapján volt jogosítva a tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolni. Ezt az iratot különben a tárgyalási jegyzőkönyvben maga a királyi törvényszék is különiratnak nevezte. Tehát az, mint ilyen az 1914: XLIII. t.-c. 7. §. első bekezdésében, illetőleg a csatolásakor érvényben volt 163.600/926. P. M. sz. rendelet 45. §, 3. pontjában meghatározott illeték alá tartozik. Ezt az illetéket pedig panaszos a tárgyalási jegyzőkönyvön, az annak kiegészítését képező különirat után is lerótta, s azért a lelet alapján tévesen kiszabott illeték törlését el kellett rendelni. (21.323/1931. P. sz. — 1776. E. H. — 1932. febr. 12. — Pod. 1932. 3. füzet 60.) 235. 1914: XLIII. t.-c. 1. §. 2. pont. — Végrehajtható kiadmány alapján telekkönyvi hatósághoz az ingatlanokra foganatosítandó végrehajtás iránti kérelem az 1914. évi XLIII. t.-c. 1. §. 2. pontja, illetőleg az ezt módosító rendeletekben megszabott illeték alá esik. Kb. Az 1930. évi XXXIV. t.-c. 2. fejezete a polgári eljárás egyszerűsítését szabályozza és három alcímre oszlik, amelyek a törvényben foglalt megjelölés szerint „I. polgári peres eljárás", „II. végrehajtási eljárás" és .,111. telekkönyvi ügyek". A felvetett kérdésre vonatkozó esetet a törvény 58—90. §-okban „II, végrehajtási eljárás" alcim alatt, nem pedig a 91—100. §-okban a „III. telekkönyvi ügyek" alcime alatt tárgyalja. Az 1930. évi XXXIV. t.-c. 63. §-ának (7) bekezdése szerint a „végrehajtásnak ingatlanra foganatosítás végrehajtható kiadmány alapján nem bírósági megkeresésre, hanem a végrehajtató kérelmére történik". Azt a beadványt tehát, amelyet az alapon a végrehajtató a végrehajtásnak az ingatlanra foganatosítása érdekében benyújt, végrehajtási eljárás keretébe tartozónak kell és lehet csak tekinteni és mint ilyent, az 1914. évi XLIII. t.-c. 1. §-ának 2. pontja alapján az 1. §. b) pontjában, illetőleg az ennek helyébe lépett későbbi szabályok értelmében kell bélyegezni, mert a végrehajtási eljárás keretében benyújtott beadványok általában is eszerint bélyegzendők. Az említett beadványok a végrehajtási eljárás keretébe tartozó minőségét nem érintheti az a körülmény, hogy a végrehajtásnak az ingatlanokra való foganatosítása a végrehajtási zálogjog bekebelezéséből, illetőleg netán már korábban megtörtént bekebelezése esetén a végrehajtási jognak a feljegyzéséből áll. De nem változtat a szóbanforgó beadvány természetén és minősítésén az a körülmény sem, hogy az 1931. évi 5.100/M. E. számú rendelet 67. §-a értelmében végrehajtható kiadmány esetén a bejegyzési illetéket a telekkönyvi hatósághoz intézett kérvényre kell leróni. A lényeg az, hogy a törvényben (63. §. (7) bekezdés) a szóbanforgó beadvány a végrehajtási eljárás keretébe tartozik, mint ilyen pedig minden kétséget kizáró módon az 1914. évi XLIII. t.-c. 1.