Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Vasúti szolgálat. 1023., 1024. 771 . ban Gr. XXIV. 972. sorsz., amely a fegyelmi eljárás függetlenségét mondja ki a felmentő büntető Ítélettől. 1023. Felmondás betegség által okozott szolgálatképtelenség címén. K. A felperes szolgálatának az alperes részéről való felmondását a felperes egészségi állapotának az alperes orvosi tanácsa által történt megvizsgálása előzte meg; a felmondólevélben pedig kifejezetten utalt az alperes az orvosi felülvizsgálat eredményére és a Vasúti Szolgálati Rendtartásról szóló 1914. évi XVII. t.-c. 53. §-ának 2. pontjára. Ezekből a körülményekből tehát kétségtelenül tudnia kellett a felperesnek azt, hogy a szolgálatát az alperes a betegség okozta szolgálatképtelensége címén mondta tel, s így arra, hogy etekintetben tévedésben volt, sikerrel nem hivatkozhat. Nem hivatkozhat sikerrel a felperes arra sem, hogy a felmondásnak a jogossága felöl tévedésben volt, mert, ha a Vasúti Szolgálati Rendtartásnak idevonatkozó rendelkezéseit nem ismerte, vagy azoknak a helyes értelmét illetően tévedett, ennek a járatlanságának, vagy jogi tévedésének a hátrányos következményeit magának kell viselnie, azokat az alperesre át nem háríthatja. Ezekre való tekintettel helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy, ha a felperes a felmondásba belenyugodni nem akart s annak az érvényességét az orvosi tanács megállapításának a téves volta címén megtámadni kívánta, a felmondás ellen az arról szóló értesítésnek a kézhez vétele után nyomban fel kellett volna szólalnia és a vasúti szolgálatra alkalmas voltának a bebizonyításáról is már akkor gondoskodnia kellett volna. A felperesnek a fellebbezési bíróság ítéletében megállapított magatartásából a fellebbezési bíróság helyesen vont következtetést arra, hogy a felperes a nyugalomba helyezésébe belenyugodott s ebből ugyancsak helyesen vonta le, az idevonatkozóan felhozott indokainál fogva, azt a jogi következtetést, hogy a felperes a felmondásnak és nyugdíjazásnak az érvényességét utólag már meg nem támadhatja. Mindezeknél fogva a fellebbezési bíróságnak a keresetet elutasító döntése jogszabályt nem sért. (1932. nov. 23. — P. II. 7546/1930.) 1024. Szolgálati viszony megszűntetése. — A szolgálati szerződés természetével, valamint a mindkét féltől a jogok és kötelezettségek teljesítése körül megkövetelhető jóhiszeműséggel és tisztességgel ellenkezik az olyan magatartás, amely szerint a munkavállaló szolgálatadóját hosszú időn át bizonytalanságban tartja a tekintetben, hogy a szolgálati viszonya megszűnésének jogos voltát — az adott esetben a nyugbérezés hatályosságát, — elismeri-e, vagy sem; — és az ilyen magatartás mellett a már megszűnt szolgálati viszonyból számos évvel később újabb jogokat támasztani nem lehet. K. Az adott esetben az a körülmény sem volna — valósága esetén sem — perdöntő, hogy felperes nyugbérezését nem maga kérte, — sőt, hogy amikor olyan iratot kézbesítettek neki, amelynek tartalma szerint ő maga kérte 49*