Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

772 Szolgálati jogviszony. nyugbérezését, az ellen a nyugati pályaudvar főnökénél nyomban tiltakozott — mert az alapper során felperes által ide vonatkozóan felhívott tanuk vallomásából is kitűnik, hogy az e miatt tiltakozó felperest és társait az állomásfőnök megnyugtatta, felperes ezután már emiatt éveken keresztül nem is panaszkodott, sem jogorvoslattal nem élt, ennélfogva nyugbérezésébe utólagosan beleegyezettnek tekintendő annyival is inkább, mert a m. kir. Kúriának állandó gyakorlata szerint (P. II. 7228/1928., P. II. 2613/1929., P, II. 3971/1929. stb.) (. . . mint a fejben . . .) (1933. ápr. 6. — P. IV. 3772/1931.) Az indokolásban felhívott határozatokat 1. Gr. XXIII. 1094., XXIV. 973. és 974. sorsz. a. V. ö. még Gr. XXV. 953. és 954. sorsz. 1025. 1923: XXV. t.-c. 5—6. §. — Létszámcsökkentés címén elbocsájtás. K. Az alperes vasút az 1923. évi XXXV. t.-c-nek az 5. §. értelmében reá is kiterjesztett rendelkezései alapján létszámcsökkentés címén felmondás útján elbocsátotta és végelbánás alá vonta az általa kezelt B. üzemében tisztviselői minőségben állandóan alkalmazott felperest. Felperes pedig a 2 •/• alatti nyilatkozatában tudomásul vette szolgálatának az 1923. évi XXXV. t.-c. alapján létszámcsökkentés címén történt megszűnését s a végkiegyenlítési összeg felvételével szolgálati viszonyából támasztható mindennemű igényéről lemondott. A 2. •/. alatti nyilatkozat érvényességét a felperes megtévesztés okából megtámadta azon az alapon, hogy az alperes létszámcsökkentés címén kívánta megszűntetni a felperes szolgálati viszonyát, azonban a létszámot a valóságban nem csökkentette. A létszámcsökkentésre a törvény adott jogot, tehát az alperesnek ahhoz az elhatározásához, hogy a létszámcsökkentés keretében a felperest is végelbánás alá vonja, a felperes hozzájárulására s a 2. •/, alatti nyilatkozat kiállítására egyáltalán nem is volt szükség, A végelbánás okául és alapjául felhozott létszámcsökkentést az alperes a felperes elbocsátásával kapcsolatosan a valóságban végre is hajtotta. Az 1923. évi december hó 1. napján végelbánás alá vont felperes a nem vitás tényállás szerint a B.-nál, mint irodakezelő az A. táblázatba sorozott tisztviselő volt. A jelen perhez csatolt P. XXI. 103.795/1925. számú periratoknál levő 3. •/. és 5. •'/. alatti kimutatásokból megállapíthatóan (Te. 40. §.) az alperes a B.-nál az A. táblázatbeli alkalmazottak (tisztviselők) közül 1923. évi november hó 1. napjától 1924. évi július hó 31. napjáig létszámcsökkentés címén 57 egyént bocsátott el s ezzel a tisztviselők létszámát 605-ről 548-ra apasztotta. Az alperes ezzel a felperes jogai szempontjából számbavehető létszámcsökkentést tényleg végrehajtotta és nincs jelentősége annak, hogy az alperes az elbocsátott A. táblázatbeli tisztviselőket a B. táblázatbeli forgalmi alkalmazottak áthelyezésével, az utóbbiak létszámát pedig — esetleg olcsóbb és ideiglenes vagy más — új munkaerők felfogadásával mennyiben pótolta. A létszámcsökkentés végrehajtásánál ugyanis az egész üzem csökkentési