Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

770 Szolgálati jogviszony. zet szerint bírálandó el. Ennélfogva az újrafelvételi eljárás során hozott felmentő ítéletnek a törlés szabályszerűsége szempontjából visszaható ereje nincsen és a szabályszerűen eszközölt törlés nem vált szabályellenessé azáltal, hogy a felmentő ítélet az előbbi ítéletet hatályon kívül helyezte. A létszámtörlés szabályossága és joghatályossága folytán az alperes a felperesnek a törlés időpontjától (ex tunc) esedékessé vált, illetményeit visszamenőleg kiszolgáltatni nem köteles; — és legfeljebb arról lehetne szó, hogy az alperes a felmentő ítélet következtében az illetményeket felperesnek az újra jelentkezéstől kezdve (ex tunc) folyósítsa. Ámd'e — arra is tekintettel, hogy a felperes törlése folytán az alperes a felperes állását már nyilván mással betöltötte, — kizárólag az alperes tetszésétől és belátásától függ, hogy a szabályszerűen törölt felperest állásába visszahelyezni kívánja-e vagy sem. Alperesnek ez az elhatározása csak szolgálati úton érhető el, s a bíróság erre az alperest nem kötelezheti; következéskép a felperes a szolgálatra való jelentkezést követő időre sem követelhet illetményeket az alperestől. A törvény 54. és 45. §-ai utolsó bekezdéseinek egybevetéséből sem lehet a vasútnak arra a kötelezettségére okszerű következtetést vonni, hogy a büntető bíróság ítélete alapján a létszámból törölt alkalmazottat az újrafelvétel folytán hozott felmentő ítélet következtében állásába vissza kell helyezni. A törvény 54. §-a nem tartalmaz intézkedést arra nézve, hogy a létszámból való törlés esetén az alkalmazottat mily jogok illetik meg, illetőleg a törlés folytán az alkalmazott minő szolgálati igényektől esik el, hanem a szakasz utolsó bekezdésében utal arra, hogy a létszámból való törlésnek az alkalmazott jogaínak szempontjából ugyanaz a joghatálya van, mint a büntetésből való elbocsátásnak. Hogy pedig ez utóbbinak mik a következményei, azt a törvény a 31. §. I. 2. e) pontjában meghatározott fegyelmi büntetéshez (elbocsátás a szolgálatból) kapcsolódó 31. §. 5. pontjában határozza meg. Ebből következik, hogy a törvény 54. §. utolsó bekezdésének a rendelkezése csupán azt jelenti, hogy a létszámból törölt alkalmazott épúgy elveszti összes illetményeihez, a szolgálati címhez való és a szolgálati viszonyból eredő összes igényeit, ideértve az alkalmazottnak és hozzátartozóinak a nyugdíjra, nyugbérre és végkielégítésre való igényeit, mint ahogy azokat a törvény 31. §-ának I. 2. e) pontja és 5. pontja értelmében a fegyelmi büntetésképen a szolgálatból való elbocsátással büntetett alkalmazott és hozzátartozóik elvesztik. A törvény 45. §-a utolsó bekezdésének a rendelkezése pedig, — annak a fegyelmi eljárásról szóló V. fejezetben való elhelyezéséből és a 45. §. kezdő szavaiból (A fegyelmileg elbocsátott alkalmazott, stb.) kitűnőleg, — kizárólag a fegyelmi úton történt elbocsájtásra vonatkozik, tehát csak arra az esetre, ha a fegyelmi eljárás újrafelvétele folytán az elbocsátó határozat hatályon kívül helyeztetik, de nem vonatkozik arra az esetre, ha a bíróságnak hivatalvesztést kimondó jogerős ítélete újrafelvétel folytán helyeztetik hatályon kívül. (1933. febr. 23. — P. II. 4662/1932.) Ellenkező: Gr. XXIII. 1095. sorsz., ahol a felmentő büntető ítéletről szóló értesítéstől kezdve a kártérítési igény meg van állapítva, V. ö. azon-