Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Nyugdíj. 1015—1017. 763 őrzését szolgáló számviteli feladatot külön gazdasági ágazatként működő személyzet: a számvevőség teljesíti, e feladat nyilván a gazdatiszti tevékenység egy részét foglalja magában. Ennélfogva az, aki e munkakört — habár elméleti képzettség nélkül — betölti, a gazdaság ellenőrzéséhez tartozó fontosabb teendőket végez. K. Jogszabály nem írja elő kötelezően, hogy a szolgálatadó földbirtokos a gazdasága körében alkalmazottaknak nyugdíjat adni köteles. Az alperes tehát a nyugdíjat a nyugdíjszabályzat alapján önként nyújtja. Az alkalmazottaknak a felmondási illetményekre való igényét pedig határozatlan időre kötött szolgálati szerződés esetében nemcsak az egyes különleges szolgálati viszonyokat szabályozó tételesjog, hanem az általános érvényű magánjogi szabály is biztosítja. . . . Mint a fejben I. a. . . . Ellenkező szerződéskikötés hiányában tehát a nyugdíj szolgáltatásával az alperes nem mentesül a felmondási időre járó illetmények megfizetésének a kötelezettsége alól. Alaptalan az alperesnek az a felülvizsgálati'érvelése, hogy a Nb. 1. és Nb. 2. alatti szolgálati szerződések tartalmából és az F. alatti nyugdíjszabályzat II. 9. pontjából a felmondási jog kizárására lehet következtetni. A Nb. 1. és Nb. 2. alatti okiratok a szolgálati szerződés felbontásának a módozatairól egyáltalán nem rendelkeznek, a felmondás külön kikötésére pedig — minthogy a felmondást jogszabály biztosítja — nem volt szükség. A nyugdíjszabályzatnak II. 9. pontja pedig csak a nyugdíjjogosultság feltételeit állapítja meg és ennek körében a szolgálatból önhiba nélkül elbocsátottakat is a nyugdíjra jogosultak közé sorozza, ellenben a felmondási jog kérdésében — egyébként is a szolgálati szabályzat és nem a nyugdíj szabályzat körébe tartozó — határozmányokat nem tartalmaz. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a felperest nyugdíjaztatása ellenére is a felmondási idő és felmondási járandóság megilleti. A fellebbezési bíróság által megállapított és a Pp. 534. §-ában felsorolt okok hiányában a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes, mint uradalmi számtiszt, az alperesnek közel 50.000 holdnyi nagybirtokán éveken át a gazdasági számvevőség ügyköréhez tartozó különféle érdemleges gazdasági számviteli munkálatokat végzett s legutóbb a házipénztár önálló kezedével volt megbízva. Mivel nagyobb uradalmakban a gazdaság igazgatási, kezelési és ellenőrzési teendői közül a gazdaság ellenőrzését szolgáló számviteli feladatot külön gazdasági ágazatként működő személyzet: a számvevőség teljesíti, e feladat nyilván a gazdatisztí tevékenység egyrészét foglalja magában s így a felperes ebben a munkakörben, elméleti képzettség nélkül is, a gazdaság ellenőrzéséhez tartozó fontosabb teendőket végzett. Ennélfogva s azért is, mert a NB/3. a. szerint a számtiszt a számvevőségi tisztek állományába tartozik és a felperest a NB/5. a. alattiban maga az alperes is az uradalmi tisztek között említi fel — a felperest más megállapodás hiányában annyi felmondási idő illeti, mint amennyit az