Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

756 Szolgálati jogviszony. Azonnali elbocsátás, kilépés. 1009* Engedélyezett időn túl való távolmaradás, mint elbocsátási ok. — Az alkalmazott, ha külön nem figyelmeztetik is az engedélyezett időtartamon túl való távolmaradásának következményeire, akkor is csak a saját veszélyére táyozhatik a megszállott területre olyan időben, amikor tudnia kellett, hogy az onnan kellő időben való visszatérhetése bizonytalan, s esetleg olyan akadályokba ütközhetik, amelyeket nem lesz módjában elhárítani. K. A fellebbezési bíróság az elsőbíróság ítéletéből átvett indokai szerint D. K., H. G., R. K. és H. B. tanúk vallomása alapján állapította meg; azt a tényállást, hogy a felperes az 1919. évi december hónapban nem kapott a II. r. alperestől engedélyt arra, hogy útlevél és visum nélkül, vagy az idejében való visszatérhetésének más módon való biztosítása nélkül az országnak a szerbek által megszállott részébe távozzon, hanem ellenkezőleg, figyelmeztették a felperest, hogy, ha kellő időben vissza nem tér, az állását mással fogják betölteni. A tanúvallomásokra való hivatkozással a fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-ában meghatározott indokolási kötelességének eleget tett, minthogy a tanúk vallomásai között az ügy lényegére vonatkozóan nincsen olyan ellentét, vagy eltérés, amely a tüzetesebb indokolást szükségessé tenné. Az ugyanis, hogy H. G, és R. K. tanúk a vallomásuk szerintnem figyelmeztették a felperest az engedélyezett időn túl való távolmaradásának a várható következményeire, nem cáfolja meg H. B.-nak azt a vallomását, hogy ez a tanú az említett következményekre a felperest figyelmeztette, annál kevésbbé, mert R. K. éppen azt vallotta, hogy ebben a kérdésben a felperest H. B.-hoz, mint az intézkedésre jogosult osztályfőnökhöz utasította. Azt pedig, hogy a felperes az évi rendes szabadságának a kitöltése végett kért és kapott engedélyt az eltávozásra, H. B. a tanúvallomásában nem mondta, hanem csak azt mondta, hogy a felperesnek a szabadság járt, mert nyáron nem volt szabadságon; ez tehát csak a tanúnak a nézetét juttatja kifejezésre atekintetben, hogy a felperesnek miért volt jogos igénye arra, hogy a hivatalából való távozásra engedélyt kapjon, és így, ha a többi tanú szerint más indokolással kérte is a felperes távozásának az engedélyezését, emiatt még a tanúvallomások között ellentétet megállapítani nem lehet. Minthogy ezek szerint a fellebbezési bíróság ténymegállapítása sem jogszabály helytelen alkalmazásán vagy mellőzésén, sem nyilván helytelen ténybeli következtetésen nem alapszik, s az iratok tartalmával sem áll ellentétben, a bizonyítás mérlegelésének az eredménye pedig felülvizsgálat alá nem vonható, a megállapított tényállás a Pp. 534. §-a értelmében ehelyütt is irányadó. Egyébként, ha a felperest külön nem is figyelmeztették volna az engedélyezett időtartamon túl való távolmaradásának a következményeire, akkor is csak a saját veszélyére távozhatott volna a megszállott területre olyan időben, amikor tudnia kellett, hogy az onnan kellő időben való visszatérhe-