Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Szolgálati jogviszony. Helyesen döntött tehát a fellebbezési bíróság, midőn a felperes szolgálati viszonyát 1922. évi január hó 4-éig fennállónak tekintette. Az 1922. évi január hó 4-én úgy Jugoszláviában, ahol felperes tényleges szolgálatot teljesített, mint Magyarországon még a régi szolgálati szabályzat volt érvényben, mert az új szolgálati szabályzat Magyarországon csak 1926, évi október hó 15-én, Jugoszláviában pedig 1922. évi július hó 10 napján lépett életbe és ekként a felmondás megtörténte időpontjában még életbe nem lépett új szolgálati szabályzat rendelkezéseit nem lehetett alkalmazni. A régi szolgálati szabályzat 131. §-a értelmében pedig az uszálykormányosnak, mint a legénységhez tartozó alkalmazottnak felmondási ideje nem 3 hónap, hanem 6 hét, ezért az összeg szerint egyébként nem vitás illetményeket csak 6 hétre, 77 pengő 50 fillér összegben lehetett megítélni és a fellebbezési bíróság erre vonatkozó rendelkezésének megváltoztatásával a felperest a felmondási időre vonatkozó illetmények címén ezt meghaladóan támasztott keresetével el kellett utasítani. A felperes nyugdíjigényei tekintetében az 1921. évi július hó 1-én életbelépett nyugdíjszabályzat az irányadó. Ennek 39. §-a értelmében az alkalmazottnak a nyugdíjbiztosításból folyó minden szerződésszerű igénye attól a naptól számított 3 év alatt elévül, amelyen azt érvényesíthette volna. Az alperes azonban nem a nyugdíjszerződésből kifolyólag, hanem önkéntes kötelezettség vállalásként és kifejezetten arra utalva, hogy erre szerződésileg nincs kötelezve, igérte felperesnek a befizetett nyugdíjjárulékainak a visszafizetését. Az önkéntes kötelezettségvállaláson alapuló Ígérete pedig nem esik a nyugdíjszabályzat 39. §-ában meghatározott 3 évi elévülés alá. Anyagi jogszabályt sértett tehát a fellebbezési bíróság, amidőn a nyugdíjjárulékok visszafizetésére irányuló keresetet elévülés okából elutasította, ezért a fellebbezési bíróság ítéletének e részben való megváltoztatásával a befizetett nyugdíjjárulékok visszakövetelése tekintetében a felperes kereseti jogát meg kellett állapítani és az ügyet további tárgyalás és ítélethozatal végett a fellebbezési bírósághoz vissza kellett utasítani. Felperes csak 8 évig volt a nyugdíjintézet tagja és ekként nem volt meg a 120 járulék hónapja, amely a nyugdíjszabályzat 8. és 9. §-ai értelmében a nyugdíjjogosultságnak az előfeltétele és azok az esetek sem forogtak fenn, amelyek ugyanezen §§-ok szerint még 60 járulékhónap befizetése után nyugdíjra való igényt adna. Ezért az erre vonatkozó elutasítást támadó felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítani. (1932. szept. 29. — P. II. 3602/ 1930.) 1004. Szolgálati jogviszonynak évközben megszűnése esetében járó részremuneráció. — Az eltöltött szolgálati időre eső remuneráció, a szolgálati viszonynak évközben, jogilag és ténylegesen való megszűnése esetén, — más megállapodás hiányában, — azonnal követelhető. K. Felek között a szolgálati viszony évközben megszűnvén, nem sérti az anyagi jogot és indokainál fogva helytálló a fellebbezési bíróságnak az