Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)
Pilóta jogállása. 997. 743 nem feltétele az alkalmazásnak. Ezért az ilyen esetleges képesítettség nem szolgálhat minősítő adatul. (...Mint a fejben II. a. . . .), valamint az sem, hogy a felperes a kereskedelmi minisztérium légügyi osztályától 1920. december 18-án, amikor nem állott az alperes szolgálatában, forgalmi tisztviselöhelyettes címzéssel kapott levelet. Az aránylagos nagyobb fizetés és az utazási kedvezmény a pilótaszolgálat veszélyességével, fontosságával, valamint a kényelem biztosításának szempontjával indokolva van, a szolgálat jogi minősítése szempontjából azonban közömbös. Ellene mond a felperes tisztviselői minőségének a szolgálati rendtartás ama rendelkezése is, hogy a repülőgép-vezető azonnali kártérítés nélküli elbocsátás terhével tüstént eleget tenni köteles minden indulási parancsnak, melyet a központ főnökétől vagy helyettesétől kap, aki egvedül van hivatva megítélni az indulás lehetőségének a körülményeit, beleértve az időjárást és a használandó gép típusát illető megfontolást is. Ekként a felperes szolgálati jogviszonyára az 1910/1920. M. E. sz. rendelet nem levén alkalmazható, a felperes keresetének jogi alapja a 6 havi felmondási igényt illetően megdől, tehát a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak ereszben elutasító döntése ellen irányuló felülvizsgálati panaszt a kifejtett okokból elutasította. A repülési prémiumot illetően helyesen indult ki a fellebbezési bíróság abból a jogi álláspontból, hogy azt, mint a szolgálati szerződés 4. pontjában a fizetés egyik alkotóelemeként felsorolt juttatást rendszeres illetményként kell figyelembe venni a felmondási időre járó munkabér kiszámításánál, de az összegszerűség tekintetében a felperes felülvizsgálati panasza részben alapos. A felperes az első két évben a forgalmi repülésben még nem vett részt és — nem számítva az 1929. évi június hóban Budapest és Belgrád közt oda-vissza megtett egyetlen útját — rendszeres repülőszolgálatot csak 1929. évi július hó elejétől végzett s így a felmondás időpontja előtt a repülések átlagos számának meghatározása végett 4 havi időszak áll rendelkezésre. Ebben az időszakban a felperes 7253.40 frank repülési prémiumot kapott, ennek havi átlaga 1813.35 frank, vagyis (100 Fr. = 22 P 55 f.) 408 P 91 f. A 3 havi felmondási időre tehát a felperest repülési prémium címén 1226 P 73 f. illeti és nem a fellebbezési bíróság által 6 havi, tehát részben nem repülési időszak átlaga alapján kiszámított 816 P. A többlet 410 P 73 fillér. Részben alapos a külföldi tartózkodási többletilletmény iránti igény teljes elutasítása miatt előterjesztett felülvizsgálati panasz is. A szolgálati szerződés 4. §-a ugyanis a törzsfizetésen felül tartózkodási napidíjat is rendszeresít a felperesnek. A fizetéssel kapcsolatban állandó járandóságként megállapított ez a napidíj, amennyiben az a rendes lakóhelyen is járt, egészben a fizetésnek a kiegészítő része volt. A külföldi napidíj pedig, amely a rendes lakóhelyen kívül feltételezett nagyobb személyi szükségletek fedezésére volt rendelve, megtakarítható része erejéig ugyancsak számba veendő. A megtakarítást jelenti egyfelől a rendes lakóhelyről való távollét alatt a
