Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)
Általános forgalmi adó. 130—136. Közadók kezelése. 137—140. Panaszos az adókülönbözetek törlését kérte, mert a szövetkezet aliruisztikus jellegű, 27 évi fennállása óta osztalékot nem fizetett. Ilyen súlyos adóteher a szövetkezetet létalapjában támadná meg. A bíróság a panaszt az alábbi okokból alaposnak találta. A Közadók kezeléséről szóló H. Ö. 19. §-ának (3) bekezdése alapján a bármilyen számműveleti vagy leírási tévedés folytán hibásan kiszámított adó összegét az elévülési határidőn belül hivatalból helyesbíteni kell. Panaszos 1927., 1928. és 1929. évi társulati adójának megállapítása rendjén helytelen adókulcsot alkalmaztak és ebből kifolyólag kevesebb adót állapítottak meg, mint amennyit a megfelelő adókulcs alkalmazása mellett megállapítani kellett volna. Ez nem minősíthető sem a számmüveleti, sem leírási tévedésnek. Ez jogszabály helytelen alkalmazásának egyik esete. Az adónak ebből az okból szükségessé váló helyesbítése a jogorvoslati eljárás útjára tartozik. Ez a helyesbítés akár az adózó kérésére, akár hivatalból csak addig rendelhető el, amíg az adó kivetése nem jogerős. Panaszosnak 1927. évi társulati adójárói szóló fizetési meghagyást 1927. évi október hó 25-én, az 1928. évi társulati adójáról szóló fizetési meghagyást 1928. évi október hó 1-én, az 1929. évi társulati adójáról szóló fizetési meghagyást 1929. évi július hó 3-án kézbesítették. Jogorvoslati eljárás nem volt. E szerint a három évi adó helyesbítéséről kiadott 14.489/1929. sz. pótfizetési meghagyásnak 1929. évi november hó 13-án történt kézbesítésekor mind a három évi adónak a kivetése már jogerős volt. Azt a nem megfelelő adókulcs alkalmazása miatt helyesbíteni már nem lehetett. Bár az adóhivatal az adóhelyesbítést kifejezetten a K. K. H. Ö. 19. §. (3) bekezdésére alapítja, mindazonáltal megjegyzi a bíróság, hogy a 19. §. (2) bekezdése alapján nem volt jogos az adó helyesbítése, mert ez a bekezdés a tartozás hibás kiszámítása esetére csupán az adózó javára biztosítja azt a jogot, hogy a tartozás helyesbítését az elévülési határidőn belül bármikor kérelmezhesse. E bekezdés alapján tehát a helyesbítés csupán az adózó kérelmére rendelhető el, azt hivatalból elrendelni nem lehet. De különösen nem lehet a tartozást az adózó hátrányára hivatalból helyesbíteni. (8.363/1930. P. sz. — 1.772. E. H. — 1931. máj. 6. — Pod. 1932. 3. füzet 52.) 138. K, K. H. Ö. 55. §. 12. pont. — Az 55. §. 12. pontjában biztosított végrehajtás alóli mentesség a lefoglalt tárgyat illeti s így nemcsak a kisiparosnál, hanem az ipari munkásnál is mentesül a foglalás alól. (Kb. 11.340/1928. P. sz. — M. K. LI. évf. 4.) 139. K. K. H. Ö. 94. §, (2.) — Fizetési meghagyást minden egyes fizetésre kötelezettnek külön kell kézbesíteni. (Kb. 3027 1931. P. sz. — M. K. L. évf. 40.) 140. K. K. H. Ö. 103. §. (1.) bek. 16. pont. — Adóbehajtás elhanyagolása miatt kimondott felelősség alkalmazásából származó költségek megtérítése tárgyában hozott határozatok ellen irányuló fellebbezések elbírálására a pénzügyminiszter illetékes. (Kb. 969/1930. P. sz. — M. K. LI. évf. 4.)