Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

702 Váltójog. 951. Vt. 92. §. — Előzővel szembeni jogviszonyból merített kifogás. — Ha a váltóbirtokos a váltó alapjául szolgáló jogviszonyba a követelés engedményezése folytán belépett, tekintet nélkül arra, hogy a váltókat mikor szerezte meg s hogy az alapjogviszonyról tudomással birt-e — tűrni tartozik mindazokat a kifogásokat, amiket a váltókötelezettek az engedményező ellen felhozhatnak. I K, A nem vitás tényállás szerint az alperesek 125.000 P építkezési hitelt kaptak a P. részvénytársaságtól (továbbiakban: P.-megyei) s ennek keretében a P. testvér vállalata: a T. részvénytársaság vállalta az alperesek építkezését. A P. a felperestől 10.000 P kölcsönt vett fel s ennek biztosítására egyfelől a felperesre engedményezte 125.000 P követelésének megfelelő részét, másfelől pedig a felperesre ruházta az alperesek által biztosítékul adott váltók egy részét, amely váltókat az alperesek mint elfogadók, a P. mint kibocsátó és forgató, a T. r.-t. pedig mint utolsó forgató irtak alá. A P.-vel való viszonyból merített alperesi kifogást a fellebbezési bíróság azért mellőzte, mert az elsőbírói ítéletből átvett tényállás szerint az engedményezés a váltók átadása után történt és a felperes a váltók megszerzésekor az alapul szolgáló jogviszonyról nem bírt tudomással. Ez a tényállás iratellenes ugyan, mert U. Pál vallomásából és az általa becsatolt, valódiság tekintetében nem vitás okiratból az látszik megállapíthatónak, hogy a váltók adása az engedményezéssel egyidőben történt, de a kérdés közömbös is, mert a nem vitás engedmény folytán a felperes belépett az engedményező P. és az alperesek közt fennállott jogviszonyba s ennek folytán tekintet nélkül arra, hogy a váltókat mikor szerezte meg s hogy az alapjogviszonyról tudomással bírt-e — tűrni tartozik mindazokat a kifogásokat, amiket az alperesek az engedményező ellen felhozhatnak. De az irányadó tényállás szerint a felperes a váltót nem az utolsó forgatmányostól, hanem a kibocsátó P.-töl kapta, ahhoz tehát nem váltói úton jutott s már ezért is köteles tűrni mindazokat a kifogásokat, amelyeket az alperesek a jogelőde ellen érvényesíthetnek. (1933. márc. 16. — r\ VII. 6261/1931.) II. K, A perben eldöntendő kérdés első sorban az volt, hogy az alperesek érvényesíthetik-e kifogásaikat a felperessel szemben, másodsorban pedig igenlő esetben az, hogy a kereseti váltó tiltott ügylet alapján adatott-e? Az első kérdés tekintetében az alperesek egyfelől arra hivatkoztak, hogy a felperes a váltóban megtestesített követelésre engedményt is kapott a Földhitelbanktól, aki törvényes tilalom ellenére vett váltót az alperesektől, másfelől pedig azt vitatták, hogy a felperes az alapjogviszonyról a váltó megszerzésekor tudott is, A nem vitás tényállás szerint a felperes a kereseti váltót a F.-nak 1929. július hó 20-án számítolta le és az alapul szolgáló követelést a nevezett intézet 1931. évi november hó 24-én engedményezte a felperesre. Az en-