Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Váltóképesség. Elfogadó. Meghatalmazás. 946—948. 699 kiállítása idején szellemi képességeinek annyira birtokában volt, hogy szabad akaratát az anyagi jog szabályai szerint érvényes kötelezettség megalapozására alkalmas módon nyilváníthatta. A szakértői véleményben a fentebb előadottakkal kapcsolatban felhozott (. . . mint a fejben . . .). Alaptalan tehát úgy a IV. r. alperesnek, mint a mellékbeavatkozóknak az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság a kezesi, — illetve váltókötelezettség elvállalását a szakértő véleményének iratellenes és helytelen mérlegelésével, az anyagi jog szabályai ellenére tekintette érvényesnek, és mivel a vélemény kimerítően indokolt voltára való tekintettel, mint szükségtelen mellőzhette az Igazságügyi Orvosi Tanács véleményének kikérését is, ennek mellőzésével szintén nem sértett jogszabályt. (1933. márc. 29. — P. VII. 5316 1932.) 947. Vt. 23. §. — Elfogadó felelőssége kibocsátóval szemben. — L Az elfogadó a kibocsátó ellen a váltójogból eredő vagy a kibocsátó ellen közvetlenül megillető kifogásokon felül a rendelvényes-forgatóval való viszonyból eredő kifogást csak akkor érvényesíthet, ha arról a viszonyról a kibocsátó a váltó kibocsátásakor már tudott. — II. A váltó megszerzése jogelődöt tételez fel, a kibocsátónak pedig elvileg nincs jogelőde, mert a váltót ő teremti s így nem lehet olyan jogelőde akinek a jogaiba lép. Nincs jelentősége tehát annak, hogy a kibocsátó a váltóra akkor vezette rá kibocsátói aláírását, amikor azt az intézvcnyezett már elfogadta és így nem váltói úton jutott a váltó birtokába. K. A nem vitás tényállás szerint a felperes a kereseti váltót mint annak kibocsátója visszkötelezettsége alapján váltotta be a forgatótól. A kibocsátó a váltó beváltásával azonban nem a forgató jogát szerezte meg, hanem a váltóból eredő eredeti azt a jogát érvényesíti, amely ot mint kibocsátót illeti meg: ezért az eldöntendő kérdés lényegileg az. hogy mint ilyen mennyiben léphet fel az alperes mint a váltó elfogadója ellen? A V. T. 23. §-a szerint az elfogadás az intézvényezettet a kibocsátó irányában is váltójogilag kötelezi s miután a kibocsátó az elfogadó közvetlen jogviszonyban állanak, (. . . mint a fejben I. a. . . .). A fellebbezési bíróság által felhozott annak a körülménynek, hogy a felperes azért tartozik tűrni a tudomásra tekintet nélkül minden kifogást, mert a váltóra akkor vezette rá kibocsátói aláírását, amikor azt az intézvényezett már elfogadta és így nem váltói úton jutott a váltó birtokába — azért nincs súlya, mert a váltó megszerzése jogelődöt tételez fel, a kibocsátónak pedig elvileg nincs jogelőde, mert a váltót ö teremti s így nem lfchet olyan jogelőde, akinek jogaiba lép. A per elbírálásánál tehát egyedül a felek közt vitás az a kérdés tisztázandó, hogy a felperes a váltó kibocsátásakor tudott-e arról a viszonvról, ameiyre az alperes a kifogását alapítja. (1932. nov. 17. — P. VII. 5550 1930 ) 948. Vt. 81. §. — Eredeti aláírással ellátott több váltónak egy váltóba összefoglalása és nem valódi aláírásokkal ellátása.