Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

16 Közigazgatási jog. ténjék, a törvény nem rendelkezik. Az „igazolás" fogalmának megfelel a szóbanlevő törvényhely oly értelmezése, hogy nem szükséges, hogy az igazolás a mulasztás bekövetkezését megelőző időpontban történjék, hanem elegendő a már megtörtént mulasztásnak — ez esetben a kisgyűlés üléséről való távolmaradásának — utólagos igazolása is. Ennek az utólagos igazolásnak végső határideje azonban — a bíróság megítélése szerint — az az időpont, amikor az igazolatlanul elmaradás következményekép a felhívott bekezdés értelmében, az igazoló választmány a kisgyűlési tagság elvesztése kérdésében határoz. A nem vitás tényállás szerint a panaszos, aki saját beismerése szerint nemcsak három, hanem tiz egymás után következő kisgyűlési ülésről távolmaradt, jóllehet az ülési meghívókat kézhezvette, mindaddig, amíg az igazoló választmány nem határozott a tagsága elvesztése tárgyában, az ülésekről való elmaradását egyáltalán nem igazolta. Az a panaszbeli előadása, hogy az alispánnal távbeszélőn óhajtott ez ügyben beszélni, közvetlenül az igazoló választmány ülése előtt, de az nem sikerült, még ha valónak elfogadtatnék is, nem bizonyítaná az igazolás megtörténtét s az igazolásra való készség, amelyre a panaszos hivatkozik, de amely szintén csak az utolsó pillanatban nyilvánult meg, nem tekinthető igazolásnak, amelyre a panaszosnak, a törvényben meghatározott számnál jóval több ülésről való elmaradása folytán bőven lett volna ideje. A panaszosnak azt a védekezését, hogy ő annak folytán hogy az ülésekről való ismételt távolmaradásai után is mindig kapott meghívót a következő ülésre, — abban a hitben volt, hogy sorozatos elmaradásai hallgatólag igazoltnak vétettek, a bíróság alaposnak el nem fogadhatta. A dolog természete szerint ugyanis az igazolás annak a kötelessége, akinek az érdeke, akire az igazolatlan mulasztás folytán joghátrány hárul. Az igazolásnak tehát a mulasztó részéről kell kiindulnia és pozitív cselekvésben jelentkeznie. A törvény sem igazolásra való előzetes felszólítást, sem pedig „hallgatólagos igazolást" nem ismer. Mindezekre való tekintettel a bíróság nem vizsgálva, hogy a panaszirathoz csatolt orvosi bizonyítvánnyal igazolt betegség s a panaszos által előadott s a megjelenés akadályául szolgált családi körülmények mennyiben igazolják az ülésekről való elmaradást, a kisgyűlési tagság elvesztése miatt emelt panasznak helyet nem adott. Végül a másodsorban előterjesztett panaszbeli sérelem tárgyában, amely szerint az igazoló választmány a panaszos helyébe nem a közjegyzői érdekeltségi póttagnak, hanem a sorrendben következő póttagnak behívása iránt való intézkedésre utasította az alispánt, a bíróság a panaszt szintén nem ítélhette alaposnak. Mert i£az ugyan, hogy az id. törvénycikk 34. §-ának (3) bekezdése szerint a kisgyűlésben az érdekképviseleti törvényhatósági bizottsági tagoknak is képviselve kell lenniök; a felhívott 34. §. (4) bekezdése azonban a kisgyűlési póttagok behívása tekintetében a törvényhatósági bizottsági póttagok behívásáról rendelkező 13. §. (9) bekezdésére utal, amely szerint a megüresedett rendes tagsági helyekre a sorrendben első póttag lép. Egyébként a panaszos nem is állítja, hogy a szó-