Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

12 Közigazgatási jog. feltétlen igényt nem is biztosítanak, hanem a megváltás megengedését kifejezetten a miniszter engedélyétől teszik függővé. Kétségtelen tehát, hogy a létszámapasztás alá vont közszolgálati alkalmazottak által igénybevehető s tőlük meg nem tagadható végkielégítés és az utóbb idézett törvényszakaszokban tárgyalt, a miniszter diszkréciós engedélyezésétől feltételezett nyugdíjmegváltás természete között lényeges eltérés van, — ez utóbbinak törvényes előfeltételei tehát nem érvényesülnek az előbb említett végkielégítés esetében. Az 1923: XXXV. és az 1924: IV. törvénycikkek céltörvények, amelyeknek irányát elsősorban az államháztartás érdekei szabták meg — a közszolgálati alkalmazottak érdekeinek lehető biztosítása mellett. A létszámapasztási törvények által a nyugdíjra már igényt szerzett alkalmazottak részére biztosított és nem a szolgálatadó, hanem tisztán az alkalmazott elhatározásától függő végkielégítés, amely a beszámítható szolgálati időhöz mérten a havi fizetésnek hatvanszorosáig emelkedett — végkielégítettnek és hozzátartozóinak tekintélyes anyagi támaszt volt hivatott nyújtani, — úgyhogy azok az indokok, amelyek a nyugdíjtörvényekben engedett nyugdíjmegváltás esetében a feleség, illetve gyámhatóság hozzájárulásának kötelező kimondására vezettek, a létszámcsökkentésről szóló törvények értelmében történő elbocsátásoknál nem állottak fenn olyan mértékben, hogy az ezekben a különleges törvényekben fel nem állított feltételeket mégis alkalmazni kellene különösen akkor, amikor a végielégítésnek a nyugdíjtörvény által nem ismert módjáról van szó. Mindezekből azt kellett a bíróságnak megállapítania, hogy az 1923: XXXV. és 1924: IV. t.-c. alapján eszközölt végkielégítéseknek a joghatályosságát az 1912: LXV. és 1914: XXXVI. t.-cikkek 43., illetve 37. §§-aiban megszabott előfeltételek hiánya nem érinti és hogy a 7000/925. M. E. sz. rendeletnek az a határozmánya, amely a rendelkezési állományba helyezettek végkielégítésénél a feleség beleegyezését, illetve a gyámhatóság hozzájárulását már kifejezetten megkívánja: a kormányrendelet kibocsátását megelőző létszámapasztások során foganatosított végkielégítések eseteire vissza nem hat. (3421/1931. K. sz. — 1372. E. H. — 1931. okt. 6. — Kod. 1932. 4. fűzet 95.) 9, 1923: XXXV. t-c. 6. §., 7000/1925. M. E. 82. pont. — E jogszabályokban foglalt az a rendelkezés, hogy a létszámcsökkentés folytán elbocsátott tisztviselők az üresedésbe jövő, illetve kezdő állásokra más pályázókkal szemben nem mellőzhetők, illetőleg elsőbbségük van az önkormányzati testületek által történő választás alá eső állások tekintetében nem jelenti azt, hogy ily pályázóval szemben mást megválasztani nem lehet. (918/1930. K. sz. — 1362. E. H. — 1930. márc. 4. — Kod. 1932. 3. füzet 74.) 10., 1925: XXVI. t.-c, 175. §. — Fegyelmi eljárás elrendelése az országgyűlési képviselőválasztói jogszabályokat megsértő közszolgálati alkalmazott ellen — nem a közigazgatási bizottság fegyelmi választmányának hatáskörébe tartozik. (6551/1931. K. sz. — 1368. E. H. — 1932. szept. 28. — Kod. 1932. 4. fűzet 85.)