Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Államfelforgatásra izgatás. Aív. 5. §. Államsértés. Átv. 7. §. 185 Forgalmi adócsalás. 1921: XXXIX. t.-c. 64. §. 448—450. Az őrlési és forgalmi adóról szóló 1921: XXXIX, t.-c. 450. 1921: XXXIX. t.-c. 64, §. 2. p. — E cselekmény megállapítása szempontjából elegendő annak tudata, hogy a törvény által tiltott cselekmény az adó megrövidítésére alkalmas. K. A Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmiségi panaszokat illetően előrebocsátja a m. kir. Kúria, hogy a vádlottnak panasza írásbeli indokolásában, nem a kir. ítélőtábla által valónak elfogadott, hanem a vádlott által ott vitatott tényállásra alapított fejtegetéseit nem vette figyelembe, mert e részben a Bpn. 33. §-ának utolsó bekezdése értelmében semmiségi panasz nem használható. A panasz írásbeli indokolása szerint a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett panaszoknak a jogi oka az, hogy nem forgott fenn a vádlott részéről a bűnözési szándék és nem a kincstár megrövidítésére irányuló szándékból cselekedett. A m. kir. Kúria a panaszoknak ezt a részét alaptalanoknak találta, azért azokat a Bpn. 36, §-ának első bekezdése értelmében elutasította. A kir. ítélőtábla által valónak elfogadott tényállás ugyanis az, hogy a vádlott a F. B. és fiai asztalos vállalkozó cég üzemében, — amely cégnek egyik tulajdonosa volt, — 1925. június 20. napjától 1929. március 30-ig terjedő időben — tehát majdnem négy éven át — elért 191.320 P általános forgalmiadó köteles bevételét ezen forgalmiadónak bélyegjegyekben való lerovására szolgáló forgalmiadó könyvéből kihagyta, jóllehet ismerte a törvénynek azt a rendelkezését, hogy minden üzleti bevétele az általános forgalmiadó alá esik; s ekként a jelzett összeget adóalapként feltüntetni elmulasztotta, s az utána fizetendő 3826 P 40 f. általános forgalmiadót nem rótta le. Ezekből a tényekből a m. kir. Kúria is azt a következtetést vonja le, hegy a vádlott nem jóhiszeműen járt el, hanem az adónak bélyegben való lerovása céljából vezetendő följegyzéseiből ezt a 191.320 P üzleti bevételt, tehát fizetéseket, szándékosan hagyta ki és ezáltal az adót megrövidítette; továbbá, hogy ezt az 1921: XXXIX. t.-c. 64. §. 2. bekezdésének 1. pontjában tiltott cselekményt szándékosan, abból a célból követte el, hogy a hivatkozott t.-c. III. fejezete alapján járó általános forgalmi adó alól részben mentesüljön; s végül, hogy a vádlottnak ez a cselekménye az általános forgalmi adó megrövidítésére alkalmas. A vádlottnak azt a védekezését pedig, hogy a súlyos gazdasági helyzet folytán azért volt képtelen eleget tenni adólerovási kötelezettségének, mert a hozzá befolyt pénzt a munkások bérfizetésére kellett fordítani; — az alsóbb fokú bíróságok a kir. törvényszék ítéletében felhozott vonatkozó indokból helyesen nem vették figyelembe. Azt pedig, hogy a vádlott egyenesen abból a célból cselekedjék, hogy a kincstárt megrövidítse, megkárosítsa, a törvény nem kívánja meg, elég már az is, ha az illető tudja, hogy a törvény által tiltott cselekmény az adó megrövidítésére alkalmas, s ennek dacára azt mégis megteszi vagy elmulasztja azért, hogy ezáltal az adó alól egészben vagy részben mentesüljön. »