Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Zsarolás. Btk. 350. §. Hűtlen kezelés. Btk. 361. §. Csalás. 173 Btk. 386. §., 1932: IX. t.-c. 1. §. Okirathamisítás. Btk. 391. §. 429—432. Az utóbbi törvényhely ugyanis nem feltétlenül enyhébb a Btk. 386. §-ánál, mert amíg ezen szakasz alá eső cselekménynek tényálladéki eleme a hitelezők megkárosítására irányuló célzat, addig az 1932: IX. t.-c, 1- §• sem ilyen, sem másféle célzatot (motívumot) nem kíván meg, hanem csupán egyrészről a vádlott által vagyonában okozott csökkentést s másrészről az ennek eredményeként a hitelezők kielégítésének szándékos meghiúsítását vagy csorbítását. Ugyanis az e szakaszban előforduló „szándékosan" kifejezés alatt — melyet a törvényhozás csupán azért használt, hogy az itt szabályozott cselekményt élesebben szembeállítsa a 4. §-ában statuált gondatlan cselekménnyel — nem lehet mást, nevezetesen többet érteni, mint a Btk. 75. §-a szerint bűntettnél általában megkívánt szándékot, ami pedig az állandó bírói gyakorlat szerint csupán annyit jelent, hogy a vádlott tudatának ki kell terjednie a cselekménye által okozott eredményre. Ez a tudat (dolus generális) azonban a büntetőjogi felelősség szempontjából kevesebb, mint a Btk. 386. §-ában megkívánt különleges célzat (dolus speciális). Amennyiben tehát a vádlott cselekményében ez utóbbi célzat felismerhető nem volna, akkor az ö cselekménye a Btk. 386. §-a alapján megtorolható nem volna s ennek folyományaként — tekintettel a Btk. 2. §-ára •— felmentendő volna. Minthogy azonban a kir. Kúria az irányadó tényekből megállapíthatónak találja, hogy a vádlott abból a célból követte el a cselekményt, hogy hitelezőjét megkárosítsa, s minthogy jelen esetben, midőn a vádlott cselekménye által okozott kár a 100 pengőt meghaladja (mert ha meg nem haladná, akkor ismét a Btk. 386. §. volna enyhébb), de viszont a 4000 pengőt nem haladja felül, ily esetre pedig a Btk. 383. §. 1. bekezdésének 2. tétele 5 évig terjedhető börtönt, viszont az 1932: IX. t.-c. 1. §-a csupán 3 évig terjedhető börtönt állapít meg, ezért helyesen alkalmazta a kir. ítélőtábla az utóbbi törvényt, mint enyhébbet. Minthogy pedig a kir. Ítélőtábla az irányadó tényekből helyesen következtetett arra, hogy a vádlott szándékosan hiúsította meg hitelezőjének kielégítését, —• a vádlott és védője részéről a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panaszt, mint alaptalant a Bpn. 36. §-a értelmében elutasítani kellett. De végül elutasítandó volt a vádlott és védője semmisségi panaszának a büntetés nagysága miatt bejelentett s a Bp. 385. §. 3. pontjára alapítottnak vett része is, mert különös tekintettel a kár nagyságára s arra, hogy a vádlott —• bár csupán pénzbüntetéssel, de — hasonló indokból elkövetett bűncselekmény miatt már el volt ítélve, a büntetés leszállítását a kir. Kúria nem találta indokoltnak. (1933. március 14. — B. I. 5685/1932. szám.) Az okirathamísítás. 432. Btk. 391. §. — Felsőipariskolai végbizonyítvány meghamisítása közokirathamisítás. K. Az irányadó tényállás szerint B. F.-nek volt szüksége érettségi bizonyítványra, vagy ezt pótló felsőipariskolai végbizonyítványra, hogy