Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

170 Büntetőjog. A magánlak megsértése magánszemélyek által. 424. Btk. 330. §. — Magánlaksértést követ el a feleségétől huzamos idő óta különváltan élő, a közös lakásból elköltözött férj, ha felesége akarata ellenére behatol abba a lakásba, amelylyel az anyósa rendelkezik. (1933. április 27. — B. III. 635. szám.) A lopás. 425. Btk. 333. §. — E §-ba ütköző lopást követ el az, aki a zárt vadaskertben lelőtt dámbikát sűrűbb helyre vitte, ott kizsigerezte és birtokába vette. K. Alaptalannak találta a kir. Kúria és így elutasította a védőnek a Bp. 385. §. í. b) pontjára alapított semmisségi panaszát is, mert az irányadó tényállás szerint a vádlottak a zárt vadaskertben lelőtt dámbikát sűrűbb helyre vitték, vagyis elrejtették és kizsigerezték, tehát az idegen ingó dolgot már a maguk birlalatába helyezték. Cselekményük tehát a Btk. 333. §-a által megkívánt elvétel fogalmát kimeríti és nem tévedtek az alsóbíróságok midőn azt befejezett lopás bűntettének minősítették. (1933. március 17. — B. III. 6041/1932. szám.) 426. Btk. 333. §,, 365. §. — A vendéglő portása azzal, hogy a vendéglőből eltávozó vendégnek a vendéglő előtt elejtett pénztárcáját magához veszi, nem jogtalan elsajátítást, hanem lopást követ el (1933. február. 9. — B. III. 4998/1932.) A rablás és zsarolás. 427. Btk. 110., 343., 358. §. — E §-okon alapuló magánindítványi jogosultsághoz szükséges az, hogy a szolgálatot vállaló (vádlott) egész tevékenységét a szolgálatadónak (sértettnek) szentelje. K. A kir. ítélőtábla ítélete ellen semmiségi panaszt jelentett be a kir. főügyész a bűnösség megállapítása végett a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján, mert vádlott sértett szolgálatában nem állott s így magánindítvány nem szükséges, A koronaügyész a kir. főügyész semmisségi panaszát fenntartotta. A semmisségi panaszt a m. kir. Kúria alaptalannak találta és ezért a Bpn. 36. §. első bekezdése értelmében elutasította, mert a kir. ítélőtábla az Ítéletében megállapított abból a tényállásból, hogy vádlott egész tevékenységet köteles sértettnek szentelni, mint ez a m. kir. Kúriának B. H. T. IV. kötet 411. sz. határozatából is kitűnik, helyes okfejtéssel állapította meg, hogy vádlott sértett szolgálatában állott, Nem tévedett tehát a kir. Ítélőtábla, midőn vádlottat a Btk. 358, §. utolsó bekezdése és a Bp. 343. §-ára figyelemmel magánindítvány hiányában felmentette. (1933. március 13. — B. II. 5836/1933. szám.)