Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Gondatlanság által okozott testisértés. Btk. 310. §. 421—423. Gondatlansága tehát abban állt, hogy az 5 liter kénsavat alig 2 mm. vastagságú és így a nagy űrtartalomhoz képest feltűnően vékony üvegben, a motorkerékpár nagyobb rázódásnak kitett oldalkocsijában egy vödörben annyira lazán elhelyezve szállíttatta, hogy az üveget az oldalkocsiban ülő munkásnak útközben állandóan fognia kellett. A szállításnak ez a módja minden akadály nélkül való haladás mellett is állandó, könnyen bekövetkező veszélyt jelentett a közelben levőkre, pedig a főváros forgalmas utain történő szállításnál hirtelen fordulásokkal, hirtelen fékezésekkel járó nagyobb rázódásokra is számítani kell. Ami ezen gondatlanság és a bekövetkezett balesetek közti okozati összefüggést illeti, az irányadó tényállás szerint az összeütközéskor a kénsavas üveg sem az oldalkocsiból, sem a vederből nem esett ki, a veder be nem lapult és az oldalkocsi sem sérült meg. Megállapítható ezekből az adatokból, hogy ha az üveg rugalmas, az ütődést tovább nem adó anyaggal szorosan a helyhez rögzítve lett volna elhelyezve és nem lett volna annyira vékony, akkor az összeütközés következtében nem tört volna el. A balesetek egyik oka tehát a vádlott gondatlansága volt, tehát a büntetőjogi felelősség megállapításához szükséges okozati összefüggés megvan és így a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított panasz alaptalan. Alapos azonban a kir. főügyész részéről a Btk. 92. §-ának alkalmazása miatt bejelentett semmiségi panasz. A kir. Kúria ugyanis úgy találta, hogy a vádlott gondatlansága nem kisebbfokú, hanem ellenkezőleg nagyfokú, mert a kénsavat igen vékony üvegben, rögzítés nélkül elhelyezve, a motoros kerékpár nagy rázódásoknak kitett oldalkocsijában szállította, tehát a rendkívül veszélyes savat megfelelő tartály, elhelyezés és szállítási eszköz kiválasztása nélkül vitette a nagyforgalmú útvonalakon, ahol az minden járókelőre veszélyes lehetett. Ekként a büntetlen előélet, mint egyetlen enyhítő körülmény a Btk. 92. §-ának alkalmazására nem ad törvényes alapot, minélfogva azt a kir. Kúria mellőzte. Ellenben a vádlott büntetlen előéletére, társadalmi helyzetére, kereseti viszonyaira tekintettel helyénvalónak látta a II. Bn. 4. §-ának alkalmazását. (1933. április 26. — B. III. 6117/1932. szám.) 423. Btk. 310. §., 75. §. — Fürdőigazgató felelőssége. K. A m. kir. Kúria sértett képviselőjének a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmiségi panaszát a Bpn. 36. §. első bekezdése értelmében mint alaptalant elutasította. A beállott sértő eredmény ugyanis, — vagyis a megállapított az a tény, hogy a sértett a vádbeli eset alkalmával a labdázok egyikének megbotlása és reá esése folytán 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, — a m. kir. Kúriának megítélése szerint sem — a fürdő rendszabályokat betartó fürdő-igazgató vádlottnak sem valamely cselekvésével sem valamely mulasztásával okozati összefüggésbe nem hozható. Gondatlanságról tehát vádlott részéről nem lehet szó, — miért is felmentése törvényes. (1933. március 7. — B. II. 4935/1932. szám.)