Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Gyilkosság. Btk. 278. §. Szándékos emberölés. Btk. 279. §. 416—417. 1Ö3 417. Btk. 279., 281. §. — 69. §• 1—2- p. — Szándék foka, xészcsség fajaínak elkülönítése emberölésnél. K. A kir. főügyész a Bp. 385. §. 1. b) pontjára való hivatkozással azt panaszolja, hogy az özv. Sz. (B.) J.-né vádlott tevékenységét tévesen minősítették az alsófokú bíróságok csupán bünsegédi bünrészességnek, mert az helyes jogi értékelés esetén a felbujtói bünrészességnek lett volna minősítendő. A kir. Kúria felismerése szerint e vonatkozásban az alsófokú bíróságok nem tévedtek. A valókul elfogadott és a felülvizsgálatnál irányadó tényekből következtetve, ugyanis H. Gy. vádlott abban a pillanatban határozta el magát apósának megölésére, amikor a lakásukon tartózkodó felesége az atyja korholó szavai folytán másodszor is sírásban tört ki és a sírás hangja áthallatszott V. Zs.-ék szobájába, ahol az ekkor már ittas H. Gy. vádlott disznótoros vacsorán volt. Az elhatározást nyomban követte a tett is, H. Gy. felkapta az asztalon levő konyhakést és azzal a kijelentéssel „na most végzek vele" —• átment a saját lakására és — ott rövid szóváltás után szíven szúrta a sértettet. A kir. Kúria felismerése szerint ez a látszólag jelentéktelenebb esemény adta meg a döntő lökést az ittas és apósával az 1931. évi december hó 24-ikén történt tettenérés és kiutasítás óta amúgy is igen feszült viszonyban levő vádlottnak arra, hogy a vádbeli tettet elkövesse. A kiutasítás ténye érzékenyen ülte meg a vádlott lelkét már napok óta, nyugtalanságát csak tetézte az, hogy megfelelő bérlakást nem tudott találni; az pedig, hogy apósa a kérdéses alkalommal korholta és megríkatta ártatlan feleségét amiatt, hogy még mindig nem költöztek el, végkép kihozta öt a sodrából és kezébe adta a gyilkos fegyvert. Abban a kérdésben, hogy H. Gy. eme elhatározásában milyen szerepe volt az özv. Sz. (B.) J.-né vádlott megállapított magatartásának és kijelentéseinek, a kir. Kúria az irányadó tényekből szintén arra a következtetésre jutott, hogy az a most vázolt esemény mellett csak másodrendű volt és csupán a bűnös elhatározás keletkezési feltételeit könnyítette meg H. Gy. vádlott számára hatékonyan. Az megállapított tény, hogy H. Gy.-nél nem vezettek eredményre az anyós bűnös unszolásai. Nem hajlott a csábító szavakra, sem akkor, amikor anyósa hónapokkal előbb előtte több ízben a férje megölésének gondolatát felvetette; sem akkor, amikor őt a megelőző hetekben arra kérte, hogy a férjét a szőllőhegyről való hazatérésében üsse le, sem pedig akkor, amikor a kiutasítása napján, — tehát a legválságosabb időben — akként példálódzott előtte, hogy legjobb lenne végezni a férjével. Az ölés gondolata nem bírt gyökeret verni ezek hatása alatt a H. Gy. lalkében. Ellenkezőleg azzal, hogy a szülői házból való kiutasíttatása után bérlakást szerezni próbált, H. Gy. félreérthetetlen jelét adta, hogy számolt a kiélezett helyzettel és ki akart térni úgy a bűnre vezető alkalom, mint az apósával való komolyabb összecsapás lehetősége elől. 11*