Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

164 Büntetőjog. Mindezek dacára nem szenvedhet kétséget, hogy az anyós szóbanforgó kijelentései nem tűntek el nyomtalanul a H. Gy. vádlott tudatából, hanem a megállapított tények szerint ott kisértettek azok a vádbeli esetet közvetlenül megelőző utolsó napokig; így december 25-ikén, amikor H. Gy. vádlott borozás közben kiöntötte lelkét V, S. tanú előtt; majd december 27-én is, amikor a Mária hegyre menet D, K, tanú előtt panaszkodott a közte és apósa közt levő rossz viszony miatt. Ha egyébről nem, de arról biztosan meggyőzték H. Gy.-t ezek a kijelentések, hogy a Sz. J. élete nem jelentett értéket a feleség számára, sőt épen vágyai beteljesedését várta utóbbi a férje halálától, továbbá, hogy neki az apósa megölése esetén sem kell túl nagy büntetéstől tartania. Ez a. meggyőződés, továbbá ez a lehetőség kétségkívül felmerült a H. Gy. vádlott tudatában a végzetes elhatározás pillanatában, mindenesetre fokozván az ő hajlandóságát a bűnös tett iránt. Ez a hatás azonban — minden hatékonysága mellett — csak másodlagos jelentőséghez jutott az ölési szándék kialakulásánál amaz esemény mellett, mely a H. Gy. vádlott ölési szándékát a fentiek szerint pillanatok alatt kirobbantotta: Téves ugyan a kir. ítélőtáblának az a jogi érvelése, mintha felbujtói bünrészesség csak akkor valósulna meg, ha a tettes a bűncselekményt egyedül és kizárólag a felbujtó tevékenységének hatása alatt határozza és követi el: amennyiben felbujtás az is, amikor más egyéb okok is közrehatnak a tettes szándékának kialakulására, és csak az kell, hogy a felbujtó tevékenysége legyen az az ok, ami a teljes elhatározását döntően befolyásolta. Minthogy pedig épen ez itt fel nem ismerhető, az alsófokú bíróságok helyesen értékelték az özv. Sz. (B.) J.-né vádlott szerepét akként, hogy az csupán a bünsegédi, nem pedig a felbujtói bünrészesség fogalmi körét tölti ki. Nem alapos továbbá a H. Gy. vádlott védőjének semmiségi panasza sem. Nem helytálló a panasz elsősorban abban az irányban, mintha a H. Gy. cselekménye jogi értékelésénél az anyagi jog sérelmével mellőztetett volna annak a Btk. 281. §-a szerint való enyhébb minősítése. A kir. Kúria e vonatkozásban jogi tévedést nem észlelt; és minden tekintetben helytállóknak fogadja el azokat az érveket, amelyek az 'alsófokú bíróságokat e minősítés mellőzésére indították. Ugyanígy nem talált törvényes alapot a kir. Kúria a H. Gy. vádlott büntetésének enyhítésére sem. Igen nyomatékosan esik e vádlott terhére latba, hogy a saját apósát ölte meg. Ettől eltekintve azonban az e vádlott büntetésének kiszabásánál a bűnösség fokára befolyással bíró enyhítő és súlyosító körülményeket az alsófokú bíróságok is teljes számban vették figyelembe és kellően értékelték is. — Az azok egybevetése alapján a Btk. 91. §-ának kimerítő alkalmazásával kiszabott büntetés így a vádlott bűnössége fokának és a cselekmény súlyának megfelel; — ennél nagyobb enyhítésre azonban, mely egyébként is már csak a Btk. 92. §-ának kivételes.