Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Izgatás. Btk. 172. §. Hamis tanuzás. Btk. 222. §. Erőszakos nemi közösülés. Btk. 232. §. Gyilkosság. Btk. 278. §. 412—416. A vádlott és védője semmisségi panaszának a reábírás megállapítása ellen irányuló részét a m. kir. Kúria alaptalannak találta és a Bpn. 36. §-nak első bekezdése értelmében elutasította, mert H. M. és K. Gy. tanuknál a megvendégelé9 ígérete, — Z. B. és E. R.-nál pedig az előzően fennállott szolgálati viszony felhasználása oly tényezők, amelyek az egyszerű felhívásnál nagyobb hatást gyakoroltak az említett tanuk akaratelhatározására s így helyes az alsóbíróságoknak az a jogi álláspontja, hogy a vádlott ténykedése a hamis tanúzásra rábírni törekvés fogalmát kimeríti és nem tévedett a kir. ítélőtábla, midőn a vádlott bűnösségét megállapította. (1932. évi december hó 6. napján. — B. III. 3280/1932. szám.) A szemérem elleni büntettek és vétségek. 415. Btk. 232. §. 2. pont. — Védelemre tehetetlen állapot erőszakos nemi közösülésnél. Btk. 84. §. — Büntetéskiszabás. — Időmúlás mint enyhítő körülmény. K. Az irányadó tényekből, különösen az atya hatalmi fölényéből, a sértett leánynak a 12. életévét alig meghaladó korából és a leánynak az anyja elhalálozása folytán egyedül az atyjára való utaltságából helyesen állapította meg a kir. ítélőtábla, hogy a sértett leány akkor, amikor atyja vele 1925. év tavaszán nemileg közösült, atyjával szemben a védelemre tehetetlen állapotban volt és atyja, ezt az ő tehetetlen állapotát felhasználva közösült vele. Ily körülmények között pedig a vádlott szóban forgó cselekménye a Btk. 232. §-ának 2. pontjába ütköző és a Btk. 235. §. első bekezdésének első tétele szerint minősülő erőszakos nemi közösülés bűntettének tényálladékát kimerítvén, nem tévedett a kir. ítélőtábla abban, hogy ezt a cselekményt a büntető törvénynek melyik rendelkezése szerint kell minősíteni. Ellenben a panasznak a II. Bn. 28. §-ára alapított része alapos. A kir. Kúria ugyanis a kir. ítélőtábla ítéletében helyesen méltatott súlyosító és enyhítő körülményeket mérlegelve, úgy találta, hogy nagyobb nyomatékot kell tulajdonítani az időmúlásnak. Az egyes cselekmények elkövetése óta 9—11, 8. és illetőleg 4 év telvén el, az eltelt idő valamennyi esetben csaknem megközelíti már a törvényes elévülési idő tartamát is. így pedig a kiszabott fegyházbüntetés túlszigorúnak jelentkezvén, a kir. Kúria annak időtartamát a rendelkezés értelmében a bűnösség fokához mérten leszállította. (1933. május 3. — B. II. 1033/1933. szám.) Az ember élete ellen elkövetett büntettek és vétségek. 416. Btk. 278. §„ — A szándék előre megfontoltsága. K. Téves a kir. ítélőtáblának e tekintetben elfoglalt az a jogi álláspontja, hogy a vádlott cselekménye azért nem meríti ki a gyilkosság bűntettének tényálladékát, mert vádlott az ölés elhatározása és a tett véghezDöntvénytár. 1933. 11