Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)
152 Büntetőjog. ben szenvedő beteg, s a vádbeli cselekményeket pedig szeszes ital élvezete által kiváltott ködös állapotban (epileptische Dammerzustand), tehát elmezavarban követte el; következésképen a kir. Kúria feladatát a kir, főügyész semmisségi panasza folytán kizárólag annak vizsgálata képezi, okozott-e ez a ködös állapot a vádlott öntudatában olyan változást, hogy amiatt a vádlott a vádbeli cselekmények ekövetése alkalmával akaratának szabad elhatározási képességével nem birt. A megállapított tények szerint a vádlott öröklés által súlyosan terhelt egyén, akinél csekélyebb mennyiségű szeszes ital elfogyasztása után is könynyen léphet fel rohamszerűen hosszabb-rövidebb ideig tartó öntudatlansági állapot, cél- és okszerűtlen cselekvésekkel. Olyan elmebetegségről van tehát szó, amelynél az öntudatlan állapot nem állandó jellegű, hanem csak ecetlegesen, átmenetileg jelentkezik az öntudatra kórosan ható külső ingerek nyomán és épen azért a beszámíthatóság szempontjából éles megkülönböztetést kell tenni egyrészt ama cselekvés közt, mely az öntudatot kizáró dühroham alatt történt, másfelől pedig a közt, amely a felismerést és elhatározást egyáltalában nem zavaró rohamközti állapotban hajtatott végre. így vizsgálva a vádlott magatartását, meg lehet állapítani, hogy ő a délelőtti borozás alatt és azután is addig az időpontig, amíg hazafelé útjából a kiömlött bor pótlása végett a pincébe vissza nem tért, az elmebetegség külső látszata nélkül, a józan gondolkodású és épeszű ember módjára okszerűen ténykedett. Azontúl azonban, különösen pedig attól az időponttól kezdve, midőn a pincében a boros hordó alól az ászokfát véletlenül kimozdította, hirtelen megváltozott és olyan magatartást tanúsított, amelynek ép lélektani okai fel nem ismerhetők. Jelesül ok nélkül köt bele az eléje került agg K. P. M. sértettbe, azt ingerültségében tettleg bántalmazza, a pincéből kizavarja, a pince előtt is megrohanja, a földre dönti és fojtogatja úgy, hogy csak a jelen volt H. G. közbelépése menti meg az öregembert a vádlott további bántalmazásától. A vádlott azonban ekkor sem nyugszik meg, s minthogy másként nem tud bejutni a K. P. M.-ék lakásába, erőszakkal dönti ki annak ajtaját s felkapva az ajtó mellett talált vaslapátot, azzal csapkod az öreg felé. H. G. már csak úgy tudja őt leszerelni, hogy betuszkolja őt a présházba, rázárja az ajtót és a szomszédba fut segítségért. Vádlott ezalatt egy vermelő kapával az elválasztó falat próbálja kibontani, hogy azon át közelíthesse meg K. P. M.-t, majd a padláson keresztül menekül a szabadba .s így ront be K, P. M.-ék szobájába, ahol az ágy szélén ülő s neki mit sem vétő 74 éves K. P. M.-né fejét hasítja ketté ugyanazzal a lapáttal. Ezek az örjöngésszerü, minden akadályt legyőző, céltalan vadsággal é.3 kegyetlenséggel végrehajtott cselekmények csak azzal magyarázhatók meg okszerűen, hogy az öröklés által súlyosan terhelt vádlottat az előzetesen elfogyasztott ital hatása alatt hirtelen dühroham lepte meg, amelyben vádlott — öntudatát vesztve — vad ösztöneinek játékszerévé vált. Ilyen körülmények között pedig őt tetteiért bűnvádi felelősségre vonni nem lehet. Épen ezért a kir. Ítélőtábla tévédén nélkül döntött akként, hogy a vádlott javára a Btk. 76. §-ában meghatározott beszámíthatóságot kizáró ok forog fenn. (1933. május 3. — B. II. 1225/1933. sz.)