Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

130 Hatásköri Bíróság határozatai. kapcsolatban a bíróság hivatott elbírálni azt is, hogy az azt megelőző közigazgatási eljárásban az eljárt közigazgatási hatóság az alaki jogszabályokat megtartotta-e vagy sem (1896: XXVI. t.-c. 20. §.). Minthogy pedig az 1896: XXVI. t.-c. 57. §-ának 3. pontja és az 1929: XXX. t.-c. 57., valamint 58. §-a értelmében végsőfokban a Közigazgatási Bíróság előtti eljárásnak van helye az alispánnak ama határozata ellen, amellyel valamely érdekeltnek (a jelen esetben a Sz.-i Belvízlevezető Társulatnak) a már létező vízi munkálatok, valamint fenntartásuk s a rajtuk szükséges változtatásoknak költségeihez való hozzájárulását elrendeli (1885: XXIII. t.-c. 44. §.), amint ez a jelen esetben is történt és a közigazgatás rendezéséről szóló törvény 57. §-ának 2. b. pontja a közigazgatási bizottság fellebbviteli hatósági jogkörét a végsőfokon közigazgatási bírósági hatáskörbe tartozó költséghozzájárulási kérdésben megszüntette, a miniszternek pedig ilyen jogköre a szóbanforgó kérdésben szintén nincs, — ennélfogva a m. kir. földmívelésügyi miniszternek nem terjedt ki a hatásköre arra sem, hogy az alispán által hozott határozatnak a költséghozzájárulásra vonatkozó részét alaki jogszabálysértés címén hatálytalanítsa. A közigazgatási bírósági hatáskör megállapításának a jelen esetben nem lehet akadálya az, hogy az 1896: XXVI, t.-c. 57. §-ának 3. pontja, helyesebben az 1929: XXX. t.-c. 57. §-ának 2. b. pontja kifejezetten nem a földmívelésügyi miniszternek, hanem a közigazgatási bizottságnak, illetőleg most már a törvényhatóság első tisztviselőjének a határozata ellen biztosít a költséghozzájárulás kérdésében közigazgatási bírósági panaszjogot, holott ezúttal a Közigazgatási Bíróság eljárását közvetlenül megelőzően a földmívelésügyi miniszter járt el. A Közigazgatási Bíróság hatásköre szempontjából ugyanis nem az a döntő, hogy a panasszal megtámadott határozat vagy intézkedés mely hatóságtól származik, hanem az, hogy mi a határozatnak vagy intézkedésnek tárgya. Amidőn a törvény (1896: XXVI. t.-c.) az egyes ügyekben való bírósági hatáskörről szóló II. fejezetében az ügyben eljáró hatóságot is megemlíti, ezzel nem korlátozást állít az ügyeknek a bíróság hatáskörébe tartozása tekintetében, hanem csak megjelöli azt a hatóságot, amely az illető kérdésben a hatósági eljárás folyamán utolsó fokon határozni hivatott. Ha tehát a II. fejezetben felsorolt valamely ügyben illetéktelen hatóság határozott is, a bíróság ennek ellenére az ügyben eljárhat. Ellenkező felfogás odavezetne, hogy a törvény II. fejezetében felsorolt ügyekben a hatósági eljárás utolsó fokán valamely illetéktelen közigazgatási hatóságnak beavatkozása az ügyet a bíróságnak törvényben biztosított hatásköréből elvonná, sőt bizonyos esetekben, amidőn t. i. nem a miniszter az illetéktelenül eljáró hatóság, — az 1896: XXVI. t.-c. 20. §-a értelmében ki lévén zárva a miniszteri intézkedés is — a jogvédelmet egyenesen lehetetlenné tenné. Ennek megfelelően az állandó bírói gyakorlat is az, hogy ha a törvény II. fejezetében felsorolt ügyekben a hatósági eljárásban a Közigazgatási Bíróság eljárását megelőzően utolsó fokon nem az a hatóság határozott, amelyet a törvény illető szakasza említ, pusztán emiatt a Közigazgatási Bíróság hatásköre kétségbe nem vonható. Illetéktelen közigazgatási