Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Egyéb ügyek. 375. 129 beadott fellebbezésnek, mint a helyes jogi minősítés szerint szintén panasznak tekintendő jogorvoslatnak, elbírálására a saját hatáskörét jogerősen megállapította, a m. kir. földmívelésügyi miniszter viszont e végzés ellenére hatásköri kifogását fenntartotta. Az ilyképen előállott hatásköri összeütközést, amelynek lényegét a Hatásköri Bíróság abban látja, hogy a Közigazgatási Bíróság ugyanazon alispáni véghatározat elleni jogorvoslat elbírálását vonta a saját hatáskörébe, amely jogorvoslatot a földmívelésügyi miniszter már szintén elbírált —• a Hatásköri Bíróság az alábbi okokból a Közigazgatási Bíróság hatáskörének megállapításával szüntette meg. A Hatásköri Bíróság jogi meggyőződése szerint a jelen esetben két különböző közigazgatási eljárás (ú. m. 1885: XXIII. t.-c. 74. és 44. §§.) alá tartozó kérdésnek egyesített elbírálása forog szóban. Nincs kizárva ilyenkor, hogy a hozott határozat egy részének csupán határozati javaslat jellege, másik részének pedig véghatározat jellege legyen. Az ügyeknek olyan természetű összefüggése ez, aminőre az 1896: XXVI. t.-c. végrehajtása tárgyában kibocsátott 21.973/1896. M. E. sz. rendelet 3. pontja céloz, amidőn azt a rendelkező kijelentést teszi, hogy azok a kérdések, amelyek ugyanazon közigazgatási intézkedés vagy határozat folytán keletkeztek ugyan, de amelyek a felsőbb közigazgatási hatóság (minisztérium) és a bíróság által külökülön minden hátrány nélkül elintézhetők, természetükhöz képest és a helyzet által megkívánt sorrendben az illetékes közigazgatási hatóság (miniszter) vagy a bíróság által tárgyalandók és döntendők el. A jelen esetben a természetes logikai sorrend az, hogy először a munkálatok engedélyezésének jóváhagyása (megerősítése) tárgyában döntsön a miniszter, azután a munkálatok költségeihez való hozzájárulás kötelezettsége és aránya felől a Közigazgatási Bíróság. A miniszteri döntés az engedélyezés jóváhagyása kérdésében már megtörtént. A miniszternek tehát ezt követően az iratokat a költségek viselése kérdésében való döntés végett a Közigazgatási Bírósághoz kellett volna áttenie anélkül, hogy ebben az utóbbi tárgyban bárminő határozatot hozott volna, ideértve az alsófokú határozat idevágó részének a megsemmisítéssel egyenlő értelmű törlését is, aminek a jelen esetben annál kevésbbé volt helye, mert hiszen 1929. évi február hó 4. napján 50.209/1929. számú határozatában épen a földmívelésügyi miniszter foglalta volt el a költségek megosztása kérdésében azt az álláspontot, hogy azokat — amennyiben erre vonatkozólag az érdekelt társulatok között megegyezés nem jönne létre— az engedélyezési eljárás során a hatóság fogja megállapítani. A m. kir. földmívelésügyi miniszter azonban ennek ellenére az alispáni véghatározatból a költséghozzájárulásra vonatkozó részt törölte. Ehhez a miniszternek csak abban az esetben lett volna joga, ha a költséghozzájárulás kérdésében való érdemleges határozás is akár a Közigazgatási Bíróság eljárását megelőzően, akár a Közigazgatási Bíróság eljárásának teljes kizárásával az ő hatáskörébe tartoznék, kivételt nem tűrő szabály lévén, hogy az 1896: XXVI. t.-c. II. részében foglalt rendelkezések által a Közigazgatási Bíróság elé utalt valamely anyagi jogi vitás kérdéssel Döntvénytár. 1933. 9