Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

Gyermektartási ügyek. 360. 109 zése mellett, hogy ez a rendelkezés az unokatartásra is vonatkozik, a következőket hozta fel: Igaz, hogy a Te. 137. §-a a Ppé. 21. §-ának utolsó bekezdése helyébe léptette a gyámhatósági általános hatáskört megállapító rendelkezést. Egymagában ebből azonban — a miniszter szerint — még nem vonható következtetés arra, hogy kizárólag csak a Ppé. 21. §-ának utolsó bekezdésében foglalt jogszabályon kívánt volna változtatni, de nem kívánt létesíteni azon kívül eső jogszabály vagy jogelv alól is kivételt, A miniszteri átirat elismeri, hogy a Te. 137. §-a valóban nem rendelkezik arról, hogy a Ppé. 21. §-ának első bekezdését is kifejezetten hatályon kívül helyezi. De erre szerinte nem is volt okvetlenül szükség. A Ppé. 21. §-ának első bekezdése nem tartalmaz pozitív rendelkezést az unokatartásra vonatkozólag. Ez a bekezdés pusztán hatályon kívül helyezi az 1877: XX. t.-c. (Gyt.) 11. §-ának utolsó és utolsóelőtti bekezdését, amelyek nem is csupán az unokatartásra vonatkozólag, hanem a gyermektartásra vonatkozólag is tartalmaztak hatásköri rendelkezéseket. A Ppé. 21. §-a első bekezdésének hatályon kívül helyező rendelkezése következtében megszűnt a hatálya a Gyt. 11. §-ának utolsóelőtti bekezdésében foglalt rendelkezések között annak a rendelkezésnek is, amely az unokatartási igényt is a gyámhatóság hatáskörébe utalta. Ennek folytán annak az általános jogelvnek alapján, hogy a magánjog körébe tartozó jogviták, hacsak törvény vagy más törvényes jogforrás kivételt nem tesz, általában a rendes bíróság hatáskörébe tartoznak, az unokatartási igények elbírálása a rendes bíróságok elé jutott. A Te. 137. §-ának ama rendelkezése azonban, amely szerint „Törvényes kiskorú gyermek elhelyezésének és tartásának kérdésében a gyámhatóság határoz", — a miniszter szerint — most már a házassági per bírósága részére megállapított hatáskörtől eltekintve, a törvényes kiskorú gyermek tartása kérdésében a gyámhatóságnak ad általános hatáskört. A Te. 137. §-a — az igazságügyminiszteri átirat szerint — nem különböztet, vájjon szülőktől vagy nagyszülőktől igényli-e a kiskorú a tartást, s „ubi lex non distínguit, nec nobis distinguere licet." A Te. 137. §-a helyes értelmének megállapításánál — szerinte — nem hozható fel elegendő alappal olyan érv, amely a Gyt. 13. §-a harmadik és negyedik bekezdésével a Gyt. 11. §-ának utolsó és utolsóelőtti bekezdését akként állítja szembe, mintha az előbbi a gyermek és a szülők közti viszonyban felmerült tartásdíj igényre vonatkozólag rendelkeznék, az utóbbi pedig az unokatartást szabályozná, mert a Gyt. 11. §-ának utolsó és utolsóelőtti bekezdése a gyermek és a szülők közti viszonyban felmerült tartásdíjigényre vonatkozólag is rendelkezik. A miniszteri átirat kétségbevonja, hogy a Te. 137. §-ához fűzött miniszteri indokolásból következtetés volna vonható arra, mintha a törvény a törvényes kiskorú gyermeknek a nagyszülőkkel szemben támasztott tartási igényét a 137. §. rendelkezése alól kivonni kívánta volna és mintha csak a szülő és a gyermek egymásközti viszonyában akarta volna szabályozni a tartási ügyek tekintetében a hatáskör kérdését. Hiszen az indokolás is a tartásra kötelezettek közti különböztetés nélkül mondja, hogy e §-nak