Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 26. 1932-1933 (Budapest, 1934)

llü Hatásköri Bíróság határozatai. célja az, hogy a kiskorú törvényes gyermekek elhelyezésének és tartásának kérdésében eddig gyakran felmerült hatásköri összeütközéseket és ezekből folyó késedelmeket lehetőleg megszüntethesse. Addig ugyanij a gyámhatósági és a bírósági hatáskör közti elhatárolások hatásköri vitára és súrlódásra adtak okot. Utal azután az indokolás arra, hogy a gyámhatóság hatáskörét most már azoktól a feltételektől, amelyek korábban a hatáskör szempontjából lényegesek voltak s amelyek közül néhányat fel is említ, függetlenül határozza meg és ezzel elkerüli azt, hogy a hatáskör kérdésében mindezeket vizsgálni kelljen. III. Az ismertetett határozatok szembeállítása mellett nyilvánvaló, hogy: abban a kérdésben, vájjon a törvényes származású kiskorú unokák részéről a nagyszülőik ellen tartás iránt indított ügyekben az eljárás a rendes bíróságnak vagy a közigazgatási hatóságnak a hatáskörébe tartozik-e, egyfelől a Hatásköri Bíróság, másfelől a fentebb felsorolt közigazgatási hatóságok ellentétes elvi alapon nyugvó határozatokat hoztak. Figyelemmel arra, hogy a vitás elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítása a m. kir. igazságügyminiszter átiratában foglalt indokokból a jövőre nézve valóban szükségesnek mutatkozik, a Hatásköri Bíróság elnöke a vitás elvi kérdést az 1928: XLIII. t.-c. 7. §-a és a Hatásköri Bírósági Ügyrend 123. §-a alapján a Hatásköri Bíróság teljes ülésének döntése alá bocsátotta és erről az érdekelt minisztereket, valamint a koronaügyészt értesítette. IV. A koronaügyész 1933. évi május hó 31. napján kelt 1.069/1933. kor. ü. számú átiratában annak a véleményének adott kifejezést, hogy unokatartási ügyekben az eljárás nem a közigazgatási hatóságnak, hanem a rendes bíróságnak a hatáskörébe tartozik, mert a gyámtörvény 11. §-ának azt a rendelkezését, amely az unoka és a nagyszülő tartási igényének elbírálását a gyámhatóság hatáskörébe utalta volt, a Ppé. 21. §-ának 1. bekezdése hatályon kívül helyezte és a Te. 137. §-a a Ppé. 21. §-ának ezt az első bekezdését nem érintette; ennek az első bekezdésnek a gyámhatósági hatáskört megszüntető rendelkezése tehát most is érvényben van. A Te. 137. §-ának egyéb rendelkezései pedig kizárólag a törvényes kiskorú gyermek és a szülő tartási igényével kapcsolatos hatáskört szabályozzák és a belügyminiszternek nem volt törvényes felhatalmazása a hatásköri kérdésnek a törvény rendelkezéseitől eltérő szabályozására. V. A Hatásköri Bíróság teljes ülése a vitás elvi kérdés elbírálása szempontjából azt tartja döntőnek, hogy az 1930: XXXIV. t.-c. (= Te.) 137. §-ában foglalt az a rendelkezés, amely szerint: „Törvényes kiskorú gyermek elhelyezésének és tartásának kérdésében a gyámhatóság határoz", — az unokatartásra is kiterjed-e vagy sem. A törvény valódi értelmének megállapításánál elsősorban a későbbi törvény vagy más törvényerejű jogforrás által kifejezett törvényes magyaráza': finterpretatio legális) az irányadó; ilyennek nem létében pedig a tudományos törvénymagyarázat (interpretatio doctrinalis) eszközeit kell igénybevenni. Törvényes felhatalmazás alapján kiadott miniszteri rendelet (pl. vég-