Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Cselédügyek. 346—350. 79 349. 1876: XIII. t.-c. 155. §. I. Komornyik házi cseléd. II. A hatásköri kérdésre nincsen befolyással az, hogy a panasszal vagy keresettel nem a szerződésből közvetlenül jogosított, hanem annak jogán más valaki lép fel. Hb. A nem vitás tényállás szerint D. J., E. A. hercegnek a szolgálatában áll, mint komornyik, s a kereset a helyes jogi minősítés szerint a gyermektartásdíj fizetésében jogerősen elmarasztalt komornyikot a herceggel szemben illető és bírósági rendelvénnyel letiltott bérjárandóság kiadására irányul a bérkövetelés behajtására kirendelt ügygondnok részéről. A komornyik, mint belső inas, házi cselédnek minősül. Házi cselédnek pedig mind a megszolgált, mind a meg nem szolgált időre járó bér iránti követelése, mint nem kártérítési követelés, az 1876: XIII. t.-c. 115, §-a értelmében a követelés összegére való tekintet nélkül a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Ezzel szemben igaz, hogy a jelen esetben a kereseti követeléssel nem közvetlenül a bérre jogosult komornyik, hanem a vele szemben, gyermektartási perben pernyertes fél kérelme folytán, a végrehajtási törvény 124. §-a alapján, — a követelés behajtására bíróságilag kirendelt ügygondnok lépett fel. Ez azonban a dolog lényegén nem változtat. Annak a körülménynek ugyanis, hogy a panasszal vagy a keresettel nem a szerződésből közvetlenül jogosított, hanem annak a jogán más valaki lép fel, nincs befolyása arra a — hatásköri •— kérdésre, hogy a szerződésből eredő jogosítványt a közigazgatási hatóság, avagy a bíróság előtt kell-e érvényesíteni. Ennél a kérdésnél nem a felperesnek vagy panaszosnak eredeti jogszerzői vagy jogutódi minősége, hanem egyedül az a döntő, hogy az érvényesített igény feletti eljárást valamely jogszabály a közigazgatási hatóságnak vagy a rendes bíróságnak a hatáskörébe utalja-e, s a jogszabályok ezt a kérdést rendszerint — így a cselédtörvény is — az érvényesíteni kívánt igény tárgyi szempontjából, nem pedig a panaszosként vagy felperesként fellépő jogosítottnak az alanyi szempontjából döntik el. (1931. nov. 16 —1931. Hb. 42.) 350. 1898: II. t.-c. 8. §. Abból, hogy a gazdaságban alkalmazott traktorkezelő bére nem a munkaviszony tartamával arányosan: évi vagy havi bérben, hanem attól függetlenül és a munkaidőre való tekintet nélkül kizárólag a munkaeredmény arányában nyert megállapítást, következik, hogy a traktorkezelő vállalkozása egyrészt a szolgálat folytonosságának hiányánál, másrészt a vállalt munka szakmánybeli természeténél fogva, gazdasági cselédszolgálatnak nem tekinthető. Hb. A hatásköri kérdést tehát ezúttal nem lehet az 1907: XLV. törvénycikknek szerződési alakszerűséget nélkülöző rendelkezései alapján eldönteni, hanem tekintettel arra, hogy a panaszos nem cselédi minőségben gazdasági munkának szakmánybeli teljesítésére szerződött, a vitás hatásköri kérdésre a munkaadók és a mezőgazdasági munkások közti jogviszony szabályozásáról szóló és az ilyen jogviszonyból eredő vagyoni igények hatásköri hová-