Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Hatásköri összeütközések általában. 338—341. 7b 1926. évi szeptember hó 1. napjáig terjedő időben vámgyakornoki, majd vámtiszti minőségben teljesített szolgálatok után járó fizetés és az átmeneti viszonyba helyezése időpontjában élvezett katonai illetmény közti különbözetet az 1921: XXXII. t.-c. 17. §-a alapján, mint pótlékot folyósítsa. K. J. az elutasító határozat ellen panasszal fordult a m. kir. Közigazgatási Bírósághoz, majd keresettel a rendes bírósághoz. Azonban mind a Közigazgatási Bíróság, mind a rendes bíróság jogerősen kimondotta, hogy az ügy elbírálása hatáskörükhöz nem tartozik. K. J. úgyis, mint honvéd havidíjas és úgyis, mint a pénzügyminisztérium által ideiglenes minőségben alkalmazott vámgyakornok, illetve vámtiszt, a magyar állammal szemben közjogi jogviszonyban állott és így e szolgálatnak díjazására vonatkozó igénye is közjogi, közelebbről közigazgatási jogi természetű igény. Ugyanez tehát megfelelően áll arra az igényre is, amely a két különböző rendű (katonai és polgári) járandóság közti különbözeti pótlék kiutalására irányul, mint amely maga is közigazgatási jogi jogszabályon (az 1921: XXXII. t.-c. 17. §-án) alapul. Már pedig általános hatásköri szabály, hogy a közjogi jogviszonyból származó vitás ügyek csak abban az esetben érvényesíthetők rendes bíróság előtt, ha van olyan jogforrás, amely az ilyen természetű igény érvényesítését kifejezetten a rendes bíróság hatáskörébe utalja. Ilyen értelmű jogforrás azonban nemcsak, hogy nincsen, de sőt az 1921: XXXII. t.-c. 81. §-a egyenesen azt mondja ki, hogy az e törvényben szabályozott és így tehát annak 17. §-án is alapuló ellátás odaítélése a m. kir. honvédelmi miniszternek, vagyis közigazgatási hatóságnak a hatáskörébe tartozik. A kereseti igény elbírálására ezek szerint a rendes bíróság semmiesetre sem lehet hivatott. De nem járhat el a kereseti igény tárgyában a Közigazgatási Bíróság sem, mert igaz ugyan, hogy az 1927: VI. t.-c. 1. §-a az 1921: XXXII. törvénycikken és így tehát annak 17. §-án alapuló és a m. kir. honvédelmi miniszter elbírálása alá tartozó igényeket végsőfokban általában a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe utalja, azonban ez a bíróság a járandóságokat az 1927: VI. t.-c. 3. §-ából kitetszően csupán az 1927. évi május hó 1. napjától kezdődően ítélheti meg. Ebből okszerűen következik, hogy ezt az időpontot megelőző időre — a jelen esetben az 1922. évi május hó 22. napjától az 1926. évi szeptember hó 1. napjáig terjedő időre — felszámított járandóságok oda ítélésére a Közigazgatási Bíróságnak nincsen hatásköre. Minthogy pedig az 1907: LXI. t.-c. 7. §-a első bekezdésének 1. pontja alá tartozó nemleges hatásköri összeütközés esete a rendes bíróság és a Közigazgatási Bíróság között csupán akkor merül fel, ha az említett bíróságok kölcsönösen olyan ügyben szállítják le a hatáskörüket jogerősen, amely "gy egyiküknek a hatásköréhez tartozik; továbbá, minthogy a kereseti igény elbírálása a kifejtettek szerint sem a rendes bíróságnak, sem a Közigazgatási Bíróságnak nem tartozik a hatáskörébe; mindezeknél fogva ebben az ügyben, tekintettel az 1907: LXI. t.-c. 19. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezésre, azt kellett kimondani, hogy hatásköri összeütközés esete nem merült fel. (1931. dec. 21. — 1931. Hb. 47.)