Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

68 Pénzügyi jog. rendelkezésnek pedig az az okszerű következménye, hogy a kötelesség elmulasztása a mulasztáshoz kapcsolt törvényes következményeket vonja maga után, vagyis a késedelmi kamatok fizetésének kötelezettségét a fizetési határidő lejárta után. Az 1920. XXXIV. t.-c. 48. §. (1) bekezdésében és az 1923. XXXII. t.-c. 8. §. cj pontjában foglalt rendelkezések egymással nem ellentétesek. Az utóbbi a szerződés adatai szerint feltétlenül járó illeték haladéktalan befizetését biztosítja. Az első intézkedés pedig a szabályszerűen kiszabott illeték befizetéséről intézkedik, s a gyakorlatban akkor nyer alkalmazást, ha a kiszabás alapja nem a szerződés szerinti vételár vagy érték, hanem ezeknél nagyobb összeg. Ebben az esetben a befizetési határidő s az annak elmulasztásával kapcsolatos kamatfizetési kötelezettség csak a szerződési vételárat (vagy értéket) meghaladó érték után kiszabott illetékösszeg után jár. Ezért s egyebekben a m. kir. pénzügyigazgatóság megtámadott határozatában kifejtett okoknál fogva a panasznak nem lehetett helyet adni. (8628/1930. P. sz. — 1739. E. H. — 1930. jún. 18. — Pod. 1931. 4. füzet 75.) 302. 1920: XXXIV. t.-c. 52. §. Az illeték helyesbítésének azon az alapon való kérelmezése, hogy a törvényszerű legkisebb értéknél alapul vett haszonértéket téves összegben vették figyelembe, mint az illetékalap téves kiszámítására irányuló kérelem, 5 éven belül bármikor előterjeszthető. (6550/1930. P. — M. K. L. 22..) 303. 1920: XXXIV. t.-c. 86. §. A világháborút megelőző időből származó hozományi követelést az illetékalap megállapításánál át lehet értékelni. (682/1928. P. — M. K. L. 18.) 304. 1920: XXXIV. t.-c. 126. §. Uj erdősítés vagy erdőégés az íiletékegyenérték időközi helyesbítésére alapul szolgálható változásnak nem tekinthető. Kb. Nem lehetett a panasznak helyet adni, mert az új erdősítés az 1875. évi VII. t.-c. 6. §-ának c) pontja alapján csak az ideiglenes adómentességre, az erdőégés pedig az 1909. évi XI. t.-c. 36. §-ának 5. a) pontja értelmében, mint elemikár, csak adóelengedésre ad alapot, azonban ezek egyike sem tekinthető az 1920. évi XXXIV. t.-c. 126. §-ában meghatározott és az illeték egyenérték kiszabására vagy időközi helyesbítésére is alapul szolgálható változásnak és pedig annál kevésbbé, mert egyik eset sem szolgálhat magának az illetékegyenérték kiszabásának alapjául szolgáló kat. tiszta jövedelmre nézve is figyelembe vehető változásra alapul. (17.715/1930. P. sz 1930. dec. 10. — Pkjt. 104.) 305.1929: XXIII. t.-c. 15. §. Az adóügyi jegyző jogi helyzete és hatásköre. Pm. Az 1929: XXIII. t.-c. 15. §-a az adóügyi kezelésért való felelősség kérdését, nemkülönben az adóügyi jegyzőknek a hivatali viszonyát kimerítően szabályozza s a hivatkozott törvényszakasz végrehajtási rendelkezésekkel való kiegészítésére nem szorul. A szóbanlevő 15. §. az adóügyi jegyzők szerzett jogait nem érinti, úgy a címhez, mint az illetményhez és