Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)
Törvénykezési illeték. 217—227. 57 224, 1914: XLIII. t.-c. 11. és 51. §. A pergátló kifogás kérdésében hozott határozattól járó illetékfizetési kötelezettség a peres felek között meg nem osztható. (Kb. 5538 1929. P. sz. — 1929. nov. 20. — Pkjt. XII. 99.) 225., 1914: XLIII. t.-c. 14. és 15. §. Hogy a polgári bíróság határozatának meghozatala perrendszerű volt-e, a bélyegilleték szempontjából nem vizsgálható. (929/1929. P. — M. K. XLIX. 46.) 226. 1914: XLIII. t.-c. 19. §. Permegszüntetésnek végítéletben és nem végzésben kimondása sem esik határozati illeték alá. (6879 1930. P. — M. K. L. 22.) 227. 1914: XLIII. t.-c. 22. §. A polgári perrendtartással szabályozott fellebbezési eljárás során benyújtott beadványok és felvett jegyzőkönyvek illetéke a fellebbezési eljárás értéke után jár. Kb, Az illetékeknek törvényhozási alapgondolata az, hogy ez az állami szervezett intézmény a hatóság igénybevételének ellenértéke, ott tehát, ahol a mérv az értékhez fűződik, elvileg azon érték irányadó, amilyen értékre az illető hatóság igénybevétele történik. A törvénykezési illetékről szóló 1914. évi XLIII. t.-c. világos szövege általában a per vagy eljárás értékét rendeli döntőnek és e tekintetben kivétel a 22. §. intézkedése, amely nem a per vagy eljárás értékét, hanem a fellebbezés bejelentése után a fellebbezési beadvány első példányának első íve után a fellebbezés tárgyának értékét jelöli meg. E tekintetben a rendelkezés a felvetett kérdés mindkét irányú megoldási lehetőségével szemben kivételes, de téves ezen kivételes jellegből azt a következtetést vonni le, hogy csak úgy volna értelme, ha egyébként a beadványokra a pertárgy értéke irányadó. Az 1914. évi XLIII. t.-cikk egész szóhasználati rendszere a per tárgya helyett per vagy eljárás tárgyát használja (L. í. §. 1., 4. §. 1., 7. §. í, bekezd, és 8., 10., 11., 14., 15., 20., 24. §§. stb.) és nincs illetékjogi szempontból semmi alapja olyan megkülönböztetésnek, hogy mást értünk per és mást értünk eljárás alatt, nevezetesen, hogy eljárás alatt a törvény a pertől különböző, tehát perenkívüli eljárást ért, illetve a perrendtartás által szabályozott olyan eljárást ért, amely nem peres eljárás, — tehát hogy perben csakis egy-egy szűkebb értelemben vett pertárgya értéke szerepelhetne. Ezt. a jogtechnikai szempontból döntő körülményt, az ellenkező felfogás teljesen figyelmen kívül hagyja és ennek a' téves kiindulásnak megfelelően a per egész tartama, tehát a felsőbb fok előtti menetében is erőlteti azt, hogy a keresetben előadott érték a döntő (31. §.) és csak a leszállítás és felemelés változtathat, holott az alapul fekvő Pp. ezzel ellenkező álláspontot foglal el és a fellebbezés megengedhetőségének kiszámításánál nem a keresetlevélben előadott érték (Pp. 8. §. 1. b), 476. §. és 1. a kifejlődött nagyterjedelmű joggyakorlatot), sőt újabban (1930: XXXIV. t.-c. 24. §.) nem is a per tárgya, hanem az ítélet tárgya (felperessel szemben az eluta-