Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Ingatlan vagyonátruházási illeték. 166—168. 49 olyan jogtételt felállítani, amilyent közvetlenül megelőzőleg az alaptételnél fel nem állított és ami a szakaszok feliratában adott rendszerben és előző törvényi kijelentésekbe ütközik, nem lehet. Itt figyelmen kívül hagyta a szövegezés (quandoque dormitat), hogy arról az esetről, hogy visszterhes vagyonátruházásnál az illeték fizetése függőben tartassák, a haszonélvezeti jog terhére tekintettel szó sincs, viszont a felfüggesztő feltétel esetén a függőbentartás joga fennáll, de itt a mellékszabálynál ezen előfeltétel esetén az önkéntes fizetés visszatérítésének kérdése szabályozatlanul maradtnak látszik. Itt a szövegezés a két előbb már megállapított jogi előfeltételt tévesen elírta. Kérdés már most felmerült jogeset folytán, csak az, hogy lehet-e magát az életfogytiglani haszonélvezetet felfüggesztő feltételnek tekinteni azon okfejtéssel, hogy a haszonélvezettel terhelt tulajdonjoggal kapott ingatlan korlátlan megszerzése is felfüggesztő feltétel melletti, a haszonélvezeti jog megszerzése pedig a felfüggesztő feltétellel egyenlő hatású, kezdő határidő bekövetkezéséhez van kötve. Nézetünk szerint ezen magyarázatnál logikai hiba van és felfüggesztő feltétel jogi fogalmának figyelmenkívül hagyása. A felfüggesztő feltétel (újabb terminológia szerint: halasztó feltétel, 1. Magánjogi törvénykönyv 1928. IV. fejezet 985. s. k. §§., 1. BGB, 158. s. k. §.) olyan feltétel, amellyel a jogügylet hatályossága egy a jövőbe helyezett legalább subjective bizonytalan eseménytől tétetik függővé; a szerződés az eddigi bizonytalanságából csak az esemény beálltával vetkőzik ki és a szerződés végérvényes csak az esemény bekövetkezésével lesz. Itt a jogi hatás a feltétellel lép be. A felvetett kérdésnél azonban az eset nem ez. — Itt az ügyletkötéssel az ingatlan átruházása feltétlenül megtörténik, a tulajdon átruházás érvényes, az hatályosul is, a szerző tulajdonossá lesz az ügyletkötés tényénél fogva, ezt az ügyleti akarat nem teszi érvényesség tekintetében semmiféle jövőbeli ténytől függővé. Az okfejtés a tulajdonjogot összetéveszti a közvetlen használat korlátlanságával, holott a tulajdonjogot a haszonélvezeti jog megadása és fennállása meg nem szünteti. Minthogy a fentiek szerint visszterhes vagyonátruházási illeték függőben tartásának illetékjogunk lehetőséget csak a felfüggesztő feltétel melletti vagyonátruházásnak nyújt és a haszonélvezeti jog fenntartása az ingatlan tulajdonjogának felfüggesztő feltétel melletti átruházásával nem azonos, az utóbbi esetben az illeték függőben tartásának jogi alapja nincs. (Közig. bír. 166. számú jogegységi megállapodás. — Pkjt. XII. 93.) 167. 1920; XXXIV. t.-c. 17. és 101. §. A vételár fizetésének elhalasztása esetére kikötött feltétele a vagyonátruházásnál ílletékezés szempontjából bontó feltételnek nem számít (16996/Í928. P. — M. K. L. 10.) 168. 1920: XXXIV. t*-c. 26. §. A szakértői becslési eljáráson bejelentett ellenőrző szakértői ellenvélemény az illetékalap megállapítását nem befolyásolja, ha a bizottság az ellenvéleményt nem fogadta el. (9232/1930. P. — M. K. L. 18.) Döntvénytár. 1932. 4