Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

1UÜ Hatásköri ügyek. nien kívül hagyták, állampolgári jogától fosztották meg, anélkül, hogy erre törvényes hatáskörük lett volna és így hivatalos működésükkel neki kari okoztak. Az ő törvényellenes működésükből származó kárt pedig a m. kir. kincstár megtéríteni köteles. A felszámított kár összegszerűségére nézve a felperes előadta, hogy 1923. évi október hó elsején szabályszerű eljárás esetében már megkezdhette volna orvosi működését és az első két esztendő alatt legalább havi 500 pengőt, azaz 12.000 pengőt kereshetett volna. Az 1925. évi október 1-től az 1929. október l-ig terjedő időben pedig havi 1000 P keresettől esett el, ami 4 évre további 48.000 P-t tett ki. Végül 1929. évi október hó 1-től kárát havi 1500 pengőben számította fel. Mindezek alapján a felperes kereseti kérelme az volt, állapítsa meg a bíróság, hogy orvosi oklevele honosítása iránt előterjesztett kérelmének elutasítása törvényellenes és ezért az alperes köteles az 1923. október hó 1-étől az 1929. évi október ho l-ig terjedő időre egy összegben 60.000 pengőt, 1929. évi október hó 1-től pedig mindaddig, amíg oklevelét honosítják, havonta 1500 pengő járadékot fizetni kártérítés fejében. A kir. kincstár alperes a keresettel szemben pergátló kifogást emelt azon az alapon, hogy a kereseti igény érvényesítése egyáltalán nem tartozik polgári perútra, mert a vallás- és közoktatásügyi miniszter a honosítás kérdésében a 19.349/1875. V. K. M. sz. rendelet értelmében az egyetemi kar véleménye alapján a tudomány és közjó figyelembevételével véglegesen jogosult határozni; a miniszternek ezt a nyilvánvalóan közjogi, közelebbről közigazgatási jogi ténykedését pedig a bíróságok nem hivatottak felülbírálni. A felperes a pergátló kifogás elvetését kérte. A kereseti kérelem megalapozásául pedig pótlólag még előadta, hogy dr. H. K. egyetemi tanár, az ügy előadója vele szemben elfogult volt és a hozzá elintézés céljából kiosztott kérvényét szándékosan hevertette, vagy meg is semmisítette és így szándékos késedelmeskedésével okozója lett a reá (felperesre) háramlott kárnak. A vallás- és közoktatásügyi miniszter eljárása pedig annyiban volt — a felperes szerint — törvényellenes, hogy az egyetemi tanácsot az oklevél honosítása tárgyában nem szabályszerű elsőfokú határozat hozatalára, hanem csupán véleményes jelentés tételére utasította és az utóbbi alapján közvetlenül maga hozott jogorvoslattal meg nem támadható határozatot, holott erre elsőfokú határozat hiányában és anélkül, hogy a felperes ez ellen szabályszerű jogorvoslattal élhetett volna, a miniszternek — a felperes szerint — törvényes hatásköre nem volt. A budapesti kir. törvényszék beszerezte az ügyre vonatkozó közigazgatási iratokat és 1930. évi október hó 11. napján 9. P. 49.066/1929/12. szám alatt hozott ítéletével úgy határozott, hogy a keresetnek arra a részére vonatkozóan, amely szerint a felperes kártérítési igényét arra is alapítja, hegy a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a külföldön szerzett orvosi oklevél honosítására vonatkozó határozata törvénytelen, a pergátló kifogásnak helyet ad és a pert ebben a részében megszünteti, egyebekben azonban a pergátló kifogást elutasította. Az ítélet indokolása szerint a külföldön szerzett oklevél honosítására vonatkozó eljárás az 1876: XIV. t.-c. 44. §-a és a 19.549/1875. V. K. M. sz.