Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Egyéb ügyek 370. 101 rendelet alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatáskörébe tartozik. A közigazgatás és az igazságszolgáltatás különválasztásából pedig okszerűen következik, hogy a rendes polgári bíróság a miniszternek törvényes hatáskörben hozott határozatát felül nem bírálhatja. Egyébiránt azonban a m. kir. államkincstár az általános magánjog szabályai szerint felelős azért a kárért, amelyet az állam tisztviselői, vagy közegei hivatalos vagy szolgálati eljárásuk körében, avagy a reájuk ruházott hivatalos hatalom felhasználásával harmadik személyeknek jogellenesen és a saját felelősségüket is megállapító cselekménnyel, vétkesen okoztak. A kir. törvényszék úgy találta, hogy a felperes kártérítési igényének az a része, amely az igényt az egyetemi tanács késedelmes eljárására is alapítja, olyan magánjogi igényre vonatkozó vitás kéidés, amelynek elbírálása a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Mindkét fél fellebbezésére a budapesti kir. ítélőtábla 1931. évi január hó 23. napján P. XIII. 12. 335/1930/17. szám alatt hozott ítéletével az elsőbíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes pergátló kifogását egészben elvetette és az ügyet a felperes orvosi oklevele honosításának megtagadására alapított kártérítési követelés tárgyában is további eljárás és ítélethozatal végett az elsőbírósághoz visszautasította. A fellebbezési bíróság ítélete ellen az alperes felülvizsgálati, a felperes a perköltség tekintetében csatlakozási kérelemmel élt. Az alperes a hatáskör megállapítása esetére kérte, hogy az iratok terjesztessenek fel a Hatásköri Bírósághoz, mert szerinte ez esetben az 1907: LXI. t.-c. 7. §-ának 5. pontjában említett hatásköri összeütközés esete merülne fel. A m. kir. Kúria 1931. évi október hó 2. napján P. VI. 1536/1931/21. szám alatt hozott ítéletével mind a felülvizsgálati, mind pedig a csatlakozási kérelmet elutasította. ítéletének indokolásában a m. kir. Kúria a Hatásköri Bíróságnak 1929. Hb. 56 4. és 1930. Hb. 59/7. (helyesen: 1930. Hb. 58/7.) számú határozataira hivatkozott, mint amelyekben a Hatásköri Bíróság már ismételten kimondotta, hogy a rendes bíróság hatáskörébe tartozik az olyan kártérítési kereset elbírálása, amelyet a fél az állam ellen azon az alapon indít, hogy az állani közegei a hatáskörükhöz tartozó hivatalos eljárásban jogellenes rendelkezéssel neki (a félnek) kárt okoztak. E szabály alól kivételnek csak akkor van helye, ha a szóbanlévő kárkövetelésnek a rendes bíróság előtti érvényesítését tételes szabály kizárja. A fellebbezési bíróság — a Kúria szerint — az előadottaknak megfelelően állapította meg a rendes bíróság hatáskörét, mert a kereset ténybeli állítása az, hogy az állam közegei törvényellenesen jártak el a felperes oklevelének honosítása körül. Olyan tételes szabály pedig nincsen, amely az ilyen tényalapon érvényesített kártérítési igényt kizárná a rendes bíróság hatásköréből. Az alperes részéről felhívott 19.349/1875. V. K. M. és a 60.982/1910. V. K. M. sz. rendelet ugyanis az utóbbi vonatkozásban semmiféle rendelkezést nem foglal magában. Ebből az elvi álláspontból folyik, hogy a rendes bíróság a panaszolt intézkedés törvényességét (jogos vagy jogtalan voltát), mint a kárkövetelés eldöntésének előkérdését, önállóan megvizsgálhatja. Ez a Hatásköri Bíróságnak idézett határozataiban