Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

92 Hatásköri ügyek. hogy az elhagyottság megállapításának minden esetében határozatilag állapítsák meg azt a körülményt is, hogy amennyiben pl. cseléd gyermekéről van szó, — mint a jelen esetben — a cseléd mennyível képes a gyermek fenntartásához hozzájárulni. Közjogi jogviszonyról lévén szó, a 2.000/1925. N. M. M. számú rendeletben hivatkozott magánjogi szabályok és az azokra alapított rendes bírói hatáskör a jelen esetben helyet nem foghatnak. Minthogy pedig általános hatásköri szabály az is, hogy közigazgatási hatóság — eltérő törvényes rendelkezés hiányában — a saját határozatát maga hajtja végre; továbbá, minthogy a fenti általános szabálytól eltérő törvényes rendelkezés a jelen esetre nincs; végül minthogy az 1869: IV. t.-c. 1. §.-ában kifejezésre jutó alkotmányjogi szabály értelmében sem a bírói, sem a közigazgatási hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak; mindezeknélfogva ebben az ügyben a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1932. jún. 4. — 1932. Hb. 20.) 364. 1907: XLI. t.-c. 7. §.; 1930: XXXIV. t.-c. 137. §. Unokatartásra a nagyszülők csak bírói — és nem közigazgatási — úton kötelezhetők. Hb. Ebben az ügyben, amelynek tárgya törvényes kiskorú gyermekek édesanyja, mint a kiskorúak t. és t. gyámja részéről a tőle különváltan élő férj szülei, vagyis a gyermek atyai nagyszülői ellen támasztott tartási, más szóval unokatartási igény, Borsod-, Gömör- és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közigazgatási bizottságának gyámügyi fellebbviteli küldöttsége, mint közigazgatási hatóság és a miskolci kir. törvényszék, mint polgári rendes fellebbezési bíróság között az 1907: LXI. t.-c. 7. §-a első bekezdésének 1. pontja alá tartozó nemleges hatásköri összeütközés esete merült fel, mert az említett igény elbírálását mind a közigazgatási hatóság, mind a rendes bíróság jogerősen a saját hatáskörükbe nem tartozónak mondották ki. A felmerült hatásköri összeütközést a rendes bíróság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni a következő okokból: A hatásköri kérdés eldöntése a jelen esetben attól függ, vájjon az 1930: XXXIV. t.-c. 137. §-ában foglalt az a rendelkezés, hogy „Törvényes kiskorú gyermek elhelyezésének és tartásának kérdésében a gyámhatóság határoz," — kiterjed-e az unokatartásra is. A Hatásköri Bíróság ezt a kérdést nemleges értelemben döntötte el. Az 1930: XXXIV. t.-c. 137. §-a ugyanis kifejezetten csupán a Ppé. 21. §-a utolsó bekezdésének, amely a gyermektartás kérdését a szülővel szemben szabályozta, lépett a helyébe, vagyis csakis és kizárólag a Ppé. 21. §-ának utolsó bekezdését helyezte hatályon kívül. Ebből következik, hogy viszont a Ppé. 21. §-ának első bekezdése, amely az unokatartásra vonatkozik, továbbra is hatályban maradt. Már pedig a Ppé. 21. §-ának első bekezdése idevágóan akként rendel-