Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Tartási ügyek 364—365. — Űfügyek 366. 93 kezik, hogy a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877: XX. t.-c. 11. §-ának az unokatartási ügyeket a gyámhatóság hatáskörébe utaló utolsó és utolsóelőtti bekezdése hatályát veszti, ami által ezekre az utóbbi — nyilvánvalóan magánjogi természetű — ügyekre nézve, amint ezt a Hatásköri Bíróság 1918. Hb. 27. és 1921. Hb. 42, számú határozataiban ismételten kimondotta, a rendes bíróság hatásköre helyreállott. Ez a jogi álláspont annál inkább helytálló, mert a Ppé. 21. §-ának utolsó bekezdésében foglalt szabályozás kifejezetten csupán az 1877: XX. törvénycikknek a gyermek és a szülő közti viszonyban felmerült tartásdíj igényre vonatkozó 13. §-a harmadik és negyedik bekezdésének helyébe lépett, s nem egyszersmind a gyámtörvénynek az unokatartást szabályozó 11. §-a utolsó és utolsóelőtti bekezdésében foglalt, szintén gyámhatósági hatáskört megállapító, — a Ppé, 21. §. 1. bek. által egyidejűleg különben is hatályon kívül helyezett — rendelkezések helyébe. Az 1930: XXXIV. t.-c. 137. §-a viszont, mint már fentebb említve volt, és mint ez a törvényjavaslat miniszteri indokolásából is kitűnik, csupán a Ppé. 21. §-ának imént említett utolsó bekezdésében foglalt rendelkezést váltotta fel és csak ebben a szűkebb körben — t. í. a szülő és a gyermek egymásközti viszonyában — szabályozza a tartási ügyek tekintetében a hatáskör kérdését. Minthogy ekként az 1930: XXXIV. t.-c. 137. §-ában foglalt hatásköri rendelkezés az unokatartásra nyilván nem vonatkozik; továbbá minthogy a törvénynek ilyen értelmű világos rendelkezésével szemben a miskolci kír. törvényszék ítéletében hivatkozott 203.500/1931. B. M. sz. rendelet I. fejezete 1. címének 4. pontjában foglalt ellenkező értelmű hatásköri rendelkezés figyelembe nem jöhet, még pedig annál kevésbbé, mert a belügyminiszternek arra nem volt törvényes felhatalmazása, hogy a törvénnyel ellenkező hatásköri rendelkezést állapítson meg; mint törvénymagyarázó rendelet pedig, az említett belügyminiszteri rendelet a bíróságot a törvény helyes értelmezésében alkotmányunk szerint egyáltalán nem akadályozhatja; mindezeknél fogva a jelen ügyben a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1931. dec. 21. — 1931. Hb. 49.) 365. 1930: XXXIV. t.-c. 137. §. Az 1930: XXXIV. t.-c. 137. §-ában foglalt az a rendelkezés, hogy: Törvényes kiskorú gyermek elhelyezésének és tartásának kérdésében a gyámhatóság határoz", — nem terjed ki az unokatartásra. Ennélfogva az unokatartás kérdésében a rendes bíróság hivatott határozni- (1932. jún. 4. — 1932. Hb. 32.) Ütügyck. 366. 1890:1. t.-c. A közútakról való gondoskodás kötelezettsége a közigazgatási hatóságot nem jogosítja fel arra, hogy nyilvános út vagy utca nyitása, illetőleg a meglevőnek kiszélesítése, vagy emberemlékezet óta akár egészen, akár csak részben felhagyott útnak helyreállítása címén magánfeleket az általuk