Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Községi (megyei városi) ügyek. 48—51. 25 51. 1912: XLVIIL t.-c. 14. §.; 1927: V. t.-c. Megyei városi alkalmazottak pótilletményeinek leszállítása és a nyugdíjba beszámíthatósága. Kb. I. M. megyei város képviselőtestülete a városi tisztviselők és egyéb alkalmazottak illetményeinek az 1927: V. t.-c. 49. §-ának 8. bekezdésében, illetőleg a törvény végrehajtása tárgyában kiadott 42.200/1927. B. M. körrendeletben foglalt rendelkezések alapján történt felülvizsgálata alkalmával az 1927. évi augusztus hó 1-től kezdődő hatállyal 11 tisztviselő részéra állapított meg pótilletményt és egyúttal kimondotta, hogy a pótilletmény nyugdíjba is beszámít. A képviselőtestületi határozatnak a pótilletmény megállapítására vonatkozó részét a belügyminiszter 80.170/1928. B. M. szám alatt kelt határozatával azzal a korlátozással hagyta jóvá, hogy a képviselőtestületi határozattal megállapított pótilletményt csak azoknál a tisztviselőknél és alkalmazottaknál lehet nyugdíjba is beszámítható illetményként megállapítani, akik már az 1927: V. t.-c. hatálybalépte előtt is élveztek olyan városi (személyi, működési) pótlékot, melyet jogerős képviselőtestületi határozatban kifejezett rendelkezés szerint, nyugdíj szempontjából figyelembe kell venni. Ellenben nem járult a miniszter ahhoz, hogy a pótilletmény már előbbre is nyugdíj alapjául szolgáló illetményként állapíttassák meg azon tisztviselők és alkalmazottak részére is, akiknél az előbb idézett törvény hatályba lépése előtt éivezett városi (személyi, működési) pótlék nyugdíjba beszámítandó járandóságként annak idején megállapítva nem lett. Egyúttal kimondotta a miniszter, hogy nincs akadálya annak, hogy a pótilletmény az ilyen tisztviselőknél is a nyugdíjba beszámíttassék, de annak eldöntését, hogy a pótilletménv az ilyen tisztviselők közül kinél és mily részben számíttassék be, a miniszter a város képviselőtestülete elé utalta azzal, hogy a beszámítás kérdésében nem most, hanem csak az illető tisztviselő nyugalombahelyezésekor és nyugdíjigényének megállapításakor lehet határozni. Elrendelte továbbá a miniszter, hogy valahányszor a törzsilletmények emelkednek, a pótilletmények összegét az összes illetmények esetleges mérséklése céljából felülvizsgálat alá kell venni. II. Az 1912: LVIII. t.-c. 14. §-ának utolsó bekezdése akként rendelkezik, hogy „mind a törvényhatósági, mind a rendezett tanácsú városoknak jogukban van, hogy az e törvény illető mellékletében foglaltnál nagyobb illetményeket is megállapíthassanak, a tisztviselőket azonban magasabb fizetési osztályba nem sorozhatják. A magasabb illetményeket megállapító határozat felsőbb hatósági jóváhagyást igényel." Ez a rendelkezés megengedi ugyan, hogy a városi tisztviselők részére az állásukkal egybekötött fizetési osztályban járó fizetésnél és lakáspénznél magasabb illetmények állapíttassanak meg, de abban a tekintetben, hogy az állással a törvény szerint járó illetményt meghaladóan engedélyezett pótilletmény a nyugdíjba beszámítandó-e vagy sem, intézkedést nem foglal magában. Ily intézkedést a törvénybe felvenni nem is kellett, mert az önkormányzati testületek maguk vannak hivatva nyugdíj szabályrendeleteiknek megalkotására, annak meghatározása pedig, hogy mily illetmények számítandók be a nyugdíjba, a szabályrendelet intézkedései közé tartozik. A pót-