Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

24 Közigazgatási jog. illetmény nyugdíjba beszámíthatósága tekintetében tehát — éppúgy, mint a pótilletmény engedélyezése és mértéke tekintetében — a képviselőtestületnek kellett szabályrendeleti jellegű határozatot hoznia. Ez a határozat megállapíthatja a pótilletménynek vagy egy részének a nyugdíjba való beszámíthatóságát, de mellőzhette is a beszámíthatóság kimondását. A pótilletmény engedélyezésére, mértékére és nyugdíjba beszámíthatóságának megállapítására vonatkozó határozat azonban az idézett törvény rendelkezései szerint — felsőbb jóváhagyást igényelt. A felsőbb hatóság részére fenntartott jóváhagyás diszkrecionális jog, amelyet a hatóság a törvény keretén belül belátása szerint gyakorol. A felsőbb hatóság tehát nemcsak a pótilletmény engedélyezésétől és a pótilletmény mértékének megállapításától tagadhatta meg a jóváhagyást, hanem a pótilletmény nyugdíjba beszámíthatóságának kimondásától, mint az engedélyezéssel szorosan összefüggő elhatározástól is. Ott, ahol a városi képviselőtestület a pótilletményt nyugdíjba beszámíthatónak mondotta ki s ahol az erre vonatkozó határozatot a felsőbb hatóság jóváhagyta, a pótilletménynek nyugdíjba beszámíthatósága törvényesen létrejött jogszabállyal van megállapítva. Ott azonban, ahol a képviselőtestület nem mondotta ki a nyugdíjba való beszámíthatóságot, vagy ahol a felsőbb hatóság a nyugdíjba beszámíthatóság kimondásától a jóváhagyást megtagadta, a pótilletmény csak nyugdíjba be nem számítható járandóságként tekinthető megállapítottnak. Az 1927: V. t.-c. 49. §-a, az 1912: LVIII. t.-c. 14. §-ában foglalt azt a rendelkezést, amely szerint a városok a tisztviselők részére a fizetési osztályokban járó illetményeknél magasabb illetményt is engedélyezhettek, továbbra is fenntartotta azzal a korlátozással, hogy pótilletmény megállapítását csak bizonyos feltételek fennállása esetén engedte meg s a pótilletmény maximális mértékét is meghatározza. A pótilletmény nyugdíjba beszámításának kérdésére azonban az 1927: V. t.-c. rendelkezést nem foglal magában s ezért e tekintetben jelenleg is az a helyzet áll fenn, amely az 1912: LVIII. t.-c. életbelépte után fennállott, amely szerint a pótilletmény nyugdíjba beszámíthatóságának elhatározása csak a felsőbb hatóság jóváhagyása esetén érvényes. Ha tehát a képviselőtestület az 1912: LVIII. t.-c. 14. §-a alapján engedélyezett pótilletményt annak idején felsőbb jóváhagyás mellett nyugdíjba beszámítandónak mondotta ki s ha a pótilletmény engedélyezésének az 1927: V. t.-c. 49. §-ában meghatározott feltételei a jóváhagyásra hivatott felsőbb hatóság megállapítása szerint jelenleg is fennállanak, akkor a pótilietmény — az utóbb idézett törvényszakaszban meghatározott mértékében — jelenleg is nyugdíjba beszámítható járandóság. Ha ellenben az 1912: LVIII. t.-c. 14. §-a alapján megállapított s az 1927: V. t.-c. 49. §-a értelmében felsőbb jóváhagyás mellett továbbra is fenntartott pótilletmény nem volt jóváhagyott határozattal nyugdíjba beszámítható járandóságnak minősítve, az nyugdíjba most sem számítható be, hacsak a város képviselőtestülete a felsőbb hatóság jóváhagyásával azt később nem mondja ki nyugdíjba beszámítandónak. Az 1927: V. t.-c. 49. §-a harmadik bekezdésében foglalt rendelkezésnek — amely szerint a pótilletménynek az alapilletmény 50%-ra való korláto-