Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Törvényhatósági ügyek. 36—46. Községi ügyek. 47. 21 állapítására irányuló kérelmét tárgyalta s annak helyet nem adott, mert a panaszos, mint ideiglenes díjnok, nem rendszeresített álláson volt alkalmazva s mert nem a létszámapasztás során bocsáttatott el. A panasz ez ellen a határozat ellen irányul, amelyben a panaszos azt vitatja, hogy ő nyugdíjra jogosító alkalmazásban állott, mert egy évi szolgálat után állásában meghagyatott. Kérelme pedig egy havi fizetésének, további hat havi fizetés és az ezen időre járó lakáspénz megfelelő összegű végkielégítésének megállapítására irányul. A panasznak nincs jogszerű alapja. A vármegyei díjnokok részére végkielégítést a 7000/1925. M. E. számú rendelet VII. fejezet 77., 87., 90-ik pontjaiban foglalt rendelkezések biztosítanak ugyan, de csak abban az esetben, ha az elbocsátás a létszámapasztás folyományaként történik. Az egyéb okból történő elbocsátások esetében pedig, természetszerűleg a vármegyei díjnokok szolgálati viszonyaira vonatkozó vármegyei szabályrendelet, továbbá a vármegyei nyugdíj szabályrendelet rendelkezései nyernek alkalmazást, amelyek a díjnokok részére legalább tíz évi szolgálat után nyugellátást biztosítanak ugyan, de végkielégítésre való igényt nem adnak. Figyelemmel tehát arra, hogy a panaszosnak tíz évi szolgálata nincs és hogy elbocsátása nem a 7000/1925. M. E. számú rendelet alapján történt: az előadottakból következik, hogy a panaszos végkielégítésre igényt nem tarthat s így a megtámadott vármegyei törvényhatósági bizottsági határozat megváltoztatására törvényes alap nincs. A panaszos elbocsátását nem lehet a 7000/1925. M. E. számú rendeleten alapulónak tekinteni csak azért, mert az elbocsátás a rendelet hatálya idejében történt. A vármegyei díjnokok szolgálati viszonyaira vonatkozó szabályrendeletek ugyanis hatályon kívül helyezve nincsenek, sem azoknak alkalmaztatása a létszámapasztás idejére nincs felfüggesztve s így ezeknek alapján is lehet díjnoki elbocsátásokat eszközölni. Minthogy pedig a 310—1242/1926. kgy. számú szabályrendelet 13. §-a alapján az egy évi jó szolgálattal rendelkező, értesítéssel ellátott díjnokokat is el lehet bocsátani, nyilvánvaló, hogy a panaszos elbocsátása szabályszerűen történt és neki a vármegyei szabályrendelet értelmében végkielégítésre nincs jogszerű igénye. (4122/1929. K. sz. — 1929. XI. 12. — M. K. XLVIII. 31—32.) 46. Nem hivatalos kiküldötti minőségben kongresszuson résztvevő vármegyei tisztviselőnek napidíj és utazási költség nem jár. (665/1929. K. sz. — 1929. nov. 12. — M. K. XLVIII. 31—32. sz.) Községi (megyei városi) ügyek. 47. 1886: XXII. t.-c. 10. §. Az illetőségszerzés szempontjából a község terheihez való hozzájárulás kelléke akkor is igazolva van, ha az illetőségszerzés alatt az illető egyén a reá kivetett községi pótadót meg nem fizette, azonban annak behajtását a hatóság az illető életében meg nem kísérelte és az adót az illető elhalálozása után jogutóda fizette be. (2441/1930. K. sz. — 1306. E. H. — Kod. 1931., 2. füzet, 50.) V. ö.: Gr. 1930. 20. sz. határozattal.