Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

8 Közigazgatási jog. a nyugdíj összegének megállapítására kötelezni kellett. (1339/1929. K. sz. — 1310. E. H. — Kod. 1931., 2. füzet, 57.) 14. 1921: XXXIII. t.-c. VI. cím, 61. cikk. A trianoni békeszerződés folytán magyar állampolgárságát elvesztett egyénnek, aki a békeszerződés életbelépte után nyert közszolgálati alkalmazást, és hosszabb időn át közszolgálati alkalmazásban állott anélkül, hogy felettes hatósága magyar állampolgárságának elvesztésére, illetve annak opció útján való fenntartására, vagy visszahonosítás útján való megszerzésére őt figyelmeztette volna, — ellátáshoz való igényét a magyar állampolgárság hiánya okából el nem veszti. Kb« Az iratokból megállapítható tényállás szerint, a panaszos 1922. évi április 3-án lépett vámőrségi szolgálatba és a vámőrség kötelékében állott 1928. évi március 31-ig, amikor annak folytán, hogy betegsége miatt a vámőrségi szolgálatra alkalmatlanná vált, a szolgálat alól felmentetett. A teljesített szolgálata után őt egyébként megillető végkielégítésben azért nem részesíttetett, mert az 1921: XXXIII. t.-c folytán magyar állampolgárságát elvesztette. A végkielégítési igényt elutasító határozat ellen irányul a panasz, amelyben panaszos, aki visszahonosítás útján a magyar állampolgárságot megszerezte, azt vitatja, hogy neki ellátásra igénye van. A trianoni békeszerződés becikkelyezéséről szóló 1921: XXXIII. t.-c, amelynek VI. címe 61. cikkében foglalt rendelkezések folytán, a panaszos magyar állampolgárságát elvesztette, az 1921. évi július 31. napján lépett életbe. A panaszos tehát akkor, midőn a vámőrség kötelékébe az 1883: I. t.-c. 1. §-ában foglaltak ellenére felvétetett, már nem volt magyar állampolgár. Ennek dacára őt mégis alkalmazták és tényleges szolgálatot teljesített csaknem hat évig, anélkül, hogy az iratokból megállapítható volna, hogy felettes hatósága őt figyelmeztette arra, hogy eredeti magyar állampolgárságát elvesztette és hogy alkalmaztatása és ellátási igényének biztosítása érdekében szükséges magyar állampolgárságát opció útján fenntartani, vagy pedig azt visszahonosítás útján megszerezni. Nyilvánvaló tehát, hogy a panaszos felettes hatósága mulasztást követett el egyrészt azzal, hogy a panaszost annak ellenére, hogy állampolgársága már a felvételnél megállapítandó lett volna, mint nem magyar állampolgárt alkalmazta, másrészt azzal, hogy a magyar állampolgárság visszaszerzésére nem utasította és őt a tényleges szolgálatban megtartotta mindaddig, míg a tényleges szolgálatra alkalmatlanná nem vált. Ennek a mulasztásnak a következményei a panaszost, akinek alkalmasint sejtelme sem volt arról, hogy elvesztette magyar állampolgárságát, nem terhelhetik s e mulasztás miatt a panaszos ellátási igényét el nem vesztheti, annál kevésbbé, mert ő a maga részéről a szolgálatból folyó kötelezettségeinek szolgálatképtelenné válásáig eleget tett s ennek fejében igényt tarthat azokra a jogokra, amelyek az érvényben levő jogszabályok szerint a közszolgálatban levőket megilletik. Szolgálatképtelenné válása folytán tehát igénye van szabályszerű ellátásra is annál inkább, mert mihelyt tudomást szerzett arról, hogy ellátásban való részesítésének akadálya egyedül az, hogy