Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Államszolgálati ügyek. 14—18. 9 magyar állampolgárságát elvesztette, annak elnyerése iránt már 1926. évben az eljárást megindította és azt utóbb visszahonosítás útján újbój megszerezte. Ezért a bíróság a rendelkező rész értelmében határozott. Az 1912: LXV. t.-c. 6. § -ának 1. pontjában foglalt az a rendelkezés ugyanis, hogy ellátásra nem tarthat igényt az, aki magyar állampolgárságát elvesztette, a panaszosra alkalmazást nem nyerhet. E pont ugyanis csak azokra vonatkozhatik, akik saját akaratelhatározásuk folytán veszítették el magyar állampolgárságukat, de a törvényhozó az 1912: LXV. t.-c. megalko­tásakor nem gondolhatott azokra is, akik egy későbbi s a magyar nemzetre kényszerített békeszerződés rendelkezései folytán tudtuk nélkül és akaratuk ellenére szűntek meg magyar állampolgárok lenni. Ez utóbbiakra tehát, ha magyar állami szolgálatba felvétettek, vagy abban meghagyattak anélkül, hogy magyar állampolgárságuk visszaszerzésére utasíttattak volna, az 1912. évi LXV. t.-c. 6. §-ának 1. pontja nem alkalmazható. (8420/1929. K. sz. — 1307. E. H. — Kod. 1931, 2. füzet, 51.) V. ö.: Gr. 1930., 9. sz. hat. 15. 1921: XXXV. t.-c. 1. §. Katonai személyekre nézve az át­meneti viszony (1921: XXXV. t.-c.) tartamát a honvédelmi minisz­ter saját hatáskörében sem kifejezetten, sem hallgatólagosan meg nem hosszabbíthatja. (2370/1929. K. sz. — 1312. E. H. — Kod. 1931., 2. füzet, 62.) 16. 1921: XXXV. t.-c. 2. §. a) Szabadságon levő katonai havi­díjas szabadságidejének letelte előtt is átmeneti viszonyba helyez­hető, b) Az átmeneti viszonyba helyezés törvényes lehetősége a teljes szolgálati idejét kitöltött havidíjasra is fennáll. (2657 1929. K. sz. — 1311. E. H. — Kod. 1931., 2. füzet, 60.) 17. 1924: IV- t.-c. E t.-c. alapján szabályszerű elbánás alá vont, végkielégített és utóbb újból alkalmazott tisztviselőnek a vég­kielégítés előtt eltöltött szolgálati idejét a nyugellátás szempont­jából nem lehet beszámítani. (1730/1930. K. sz. — 1930. jún. 3. — M. K. XLVIII. 35. sz.) 18. 5100/1924. M. E. sz. r. A tényleges szolgálatban, illetőleg nyugdíjazott állapotban elhalt alkalmazottak özvegye, illetőleg árvája részére három hónapon át kifizetendő készpénzjáradósá­gokból történő levonások. B. M. Az 1924. évi 5100. M. E. számú kormányrendelet II. fejezetének 16. pontjában és III. fejezetének 6. pontjában foglalt rendelkezések szerint az alkalmazottaknak özvegye, illetőleg árvája részére, az alkalmazott elhalálo­zását követő hó 1-től számított három hónapon át, mindazokat a készpénz­járandóságokat ki kell fizetni, amelyek az alkalmazottnak járnának abban a;-, esetben, ha még életben volna. Ennek a rendelkezésnek végrehajtása során ismételten felmerült az a kérdés, hogy melyek azok a kincstári tartozások, amelyek a szóbanlevö három havi készpénz járandóságokból levonásba hozhatók? A közadók keze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom