Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Büntetőjog. után kitört gazdasági válság folytán a vádlott anyagi helyzete lényegesebben rosszabbá vált és vagyonának hozadéka erősen csökkent, amiből folyóan viszont a vagyont terhelő tartozás terhei is nyomasztóbbakká váltak. Erre figyelemmel, a jelen ítélet rendelkező részében meghatározott összeget ítélte, a bűnösség fokával, a bűncselekmény súlyával, emellett pedig a vádlott anyagi helyzetével is kellő arányban állónak. Mint különös méltánylást érdemlő körülményt észlelte a m. kir. Kúria azt, hogy a vádlott maga is megbánásának adta tanújelét akkor, midőn elismerte azt, hogy a cikk kitételei élesek és azt ebben a formájában újra nem írná meg. A vádlott egyéniségét és életviszonyait figyelembevéve, vádlottnak fentebb idézett kijelentései a m. kir. Kúriát arról győzték meg, hogy a vádlott jövőbeli magatartását illetően kedvező hatása lesz annak, ha a kiszabott büntetést felfüggeszti. Ezért és mert a felfüggesztést kizáró ok a vádlott terhére meg nem állapítható, a m. kir. Kúria helyénvalónak látta a büntetés felfüggesztését is, amit a rendelkező részben ki is mondott. (B. I. 5592/1930. — 1931. II. 4.) 413. Bv. 1., 2. §. A tudományos bírálat szabadságának korlátai. Politikai pamflet kifejezés meggyalázó, ha tudományos, történelmi műre használják. K. Ami azt a kérdést illeti, hogy ,,A száműzött Rákóczi" nevezhető-e Rákóczit gyalázó műnek, a kir. Kúria osztozik az alsóbíróságok ítéleteiben megnyilvánuló abban az elvi álláspontban, hogy a bíróság a szóbanforgó könyv tudományos értékének és igazságának mérlegelésébe nem bocsátkozhatik. Ez történetírók szakértelmét igénylő, tudományos bírálat körébe tartozik, a bíróság pedig az ő döntése alá tartozó fenti kérdést attól függetlenü' bírálhatja el. Akár megfelelnek ugyanis a szóbanforgó mű ténymegállapításai a történeti igazságnak, akár nem, a bűnvád szempontjából a valóság bizonyításával kapcsolatban a szóbanforgó mű meggyalázónak csak akkor volna nevezhető, ha az nyilvánvalóan magánhordaná egy politikai pamflettnek, tehát oly írásműnek jellegét, amely tudományos megalapozottság és komolyság nélkül rosszhiszemű célzatossággal irányulna Rákóczi történelmi nagy alakjának lealacsonyítására, emlékének beszennyezésére. Helyesen állapították meg azonban az alsóbíróságok, hogy ez a tendencia ebből a műből nem tűnik ki. Az a körülmény, hogy vannak benne egyes részletek, amelyek Rákóczi emberi vonásainak, gyengéinek feltárása, száműzetése alatti viselkedésének és tettének kritikai ismertetése folytán ellentétben vannak az apotheosisra emelkedett Rákóczi-kultusz tanításaival és így a Rákóczi iránt érzett kegyeletet bántóan érintheti, az még nem teszi a könyvet gyalázóvá, mert a magyar történetírás hagyományai nem korlátozzák a történetírót a kutatás és bírálat szabadságában. Ezekkel a hagyományokkal nem jutott erkölcsi összeütközésbe, sőt a történetírótól megkívánt tárgyilagosság követelményeinek vélhetett eleget tenni a főmagánvádló akkor, amikor Rákóczi jellemzése közben az ő esetié-