Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

A becsület védelme. lód ges emberi gyengeségeire is rámutatott. Ha csupán ezt tette volna s elhallgatta volna a Rákóczira kedvező, rokonszenves, személyének értékét magasra emelő adatokat, akkor lehetne szó arról, hogy mint egyoldalú iránymunka, kegyeletsértő pamflet-meggyalázó jellegű. De helyesen mutat rá — részletes bizonyító idézetek felhozásával — a kir. ítélőtábla, hogy erről jelen esetben szó nem lehet. (B. I. 2162/1931. — 1931. VI. 3.) 414. Bv. 1., 2. §. A magukban véve meggyalázó kifejezések sem minősülnek azzá, ha azokat vígjátékíró, félszegnek jellemzett színpadi alak szájába adja. K. Az alsóbíróságoknak döntése az ítéleteikben kifejtett okokból és még azért is helyes, mert a vád tárgyává tett kifejezéseknek büntetőjogi súlyát nem lehet azoknak — az egész színdarab szövegéből kiszakított — szószerinti és köznapi értelme szarint mérlegelni, hanem e műveletnél figyelembe kell venni azt is, hogy a szerző e kifejezéseket mily szereplő szájába adja s azoknak mi a jelentőségük a darab tendenciájához viszonyítva. Ebből a szempontból a kir. Kúria nem hagyhatta figyelmen kívül azt, hogy annak a személynek, aki a darabban az inkriminált kijelentéseket teszi (Gergely tanársegéd), csak mellékszerepe van s hogy ez a személy — a szerzőnek a sajtótarmékben foglalt bemutatása szerint, de magából a darabból is kitünőleg — egy, pusztán tudományos kutatásainak élő s az élet örömeit magától megtagadó, világnézletében fonákul egyoldalú, félszeg fiatal orvos (,,kis fiatal öreg"), aki a nőktől, házasságtól — komikus túlzásig menőleg — azért irtózik, mert az a véleménye, hogy ha a sors egy szegény orvost nővel hoz össze, ennek rendszerint az a következménye, hogy kénytelen lesz tudományos, kutató munkájának abbanhagyására és egy biztosabb, esetleg nagyobb jövedelmet nyújtó gyakorló orvosi pályára (jelen esetben a fogorvosi pályára) való áttérésre. Igaz ugyan, hogy a vádlott szerző a fogorvosi pályának a kutató orvosi pályával szemben tudományos szempontból a darabnak csupán egy mellékalakja által állított, de a darab főtémája által nem érintett ezt az alsóbbrendűségét nemcsak objektíve helyt nem álló, de egyenesen ízléstelen összehasonlítás megtételével juttatja kifejezésre s ez az összehasonlítás méltán érinthette a főmagánvádló egyesület által képviselt fogorvosok érzékenységét, £ mde egy vígjáték keretében, annak egy félszeg és nevetséges mellékalakja által nyilvánvalóan ugyancsak félszegen használt ezek a kifejezések — az eset fenti körülményei között — eleve alkalmatlanok arra, hogy a köztiszteletben álló fogorvosi pálya fölött komolyan veendő értékítéletként hangozzanak el s ennek folytán valójában nem is tekinthetők bacstelenítőknek, lealacsonyítóknak, avagy megszégyenítőknek a fogorvosokra nézve. (B. I. 6962/1930. — 1931. I. 28.) 415. Bv. 2. §. Becstelenítő a magyar kormányra használt az a kifejezés, hogy „magán viseli a hazafiatlanság bélyegét". Feltételes alakban használt állítás is megállapíthat becsületsértést. K. A vádlottnak s a közvédőnek a bűnösség megállapítása miatt bejelentett semmiségi panasza alaptalan, mert a vádlottnak a magyar kor-