Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Hatóságok büntetőjogi védelme. 155 vényszerű felhatalmazás hiányában csupán a Kbtk. 46. §-a szerinti hatóság sértés kihágását követte el. (B. I. 5644/1930. — 1931. II. 10.) 411. Hv. 6. §. Felfegyverkezve követte el a hatósági közeg elleni erőszakot, aki karóval jelent meg a helyszínén, még ha azt nem is abból a célból vette magához, hogy azzal a hatósági közeget bántalmazza, csak utóbb rögtönösen támadt elhatározásában használta fel erre a célra. K. Az alsóbbfokú bíróságok által megállapított tényállás szerint vádlott egy kapanyélszerű karóval jelent meg a helyszínén és azzal vágta fejbe sértett mezőőrt, mikor az kerülés közben, tehát hivatásának gyakorlása alatt a felügyelete alá tartozó egyik földön több kihúzott növényre (zeller-re) akadt. Az elsőfokú bíróságnak és a vádnak álláspontjától eltéröleg a kir. ítélőtábla vádlott bűncselekményét nem találta a Hv. 6. §. szerint bűntetté minősíthetőnek, mert — szerinte — a kapanyél ,,az állandó bírói gyakorlat értelmében e törvényhely tényálladékául megkívánt ,fegyvernek' nem tekinthető". A kir. ítélőtáblának ez a jogi felfogása téves, mert — eltekintve attól, hogy nem fejlődött ki oly bírói gyakorlat, mely szerint a kapanyél e bűncselekmény szempontjából nem volna fegyvernek tekintendő, — a tényállásban leírt kapanyélszerű karó az élet kioltására is alkalmas, tehát veszélyes eszköz, mely — mint ilyen — a fegyver fogalma alá esik. (A m. kir. Kúriának hasonló esetben hozott B. II. 6997/1928. számú ítélete.) Az tehát kétségtelen, hogy vádlott, midőn ott a helyszínén ezzel a karóval jelent meg, ő ott „felfegyverkezve" lépett fel. Már pedig az 1914: XL, t.-c. rendelkezései szerint a hatóság elleni erőszak, ha azt felfegyverkezett egyén követi el, súlyosabb beszámítás alá esik azon oknál fogva, mert magábanvéve a felfegyverzettség az erőszakosság jellegét és ezzel a félemlítő hatás folytán a sértett helyzetét súlyosbítja, s a törvény nyilvánvalóan ezt a körülményt kívánta külön büntetőjogi értékelés tárgyává tenni. Igaz, hogy a vádbeli eset alkalmával vádlott a véletlenül nála volt karóval támadt a sértett mezőőrre, ez a körülmény azonban nem zárja ki a súlyosabb minősítést, mert — miként azt a m. kir. Kúria a B. II. 5149/1926. szám alatt hozott ítéletében bővebben kifejtette — a hivatkozott törvény 6. §. második bekezdése akkor is alkalmazandó, ha a tettes a véletlenül nála levő fegyvert, bár csak közvetlenül az erőszak megkezdése előtt, de abból a célból, hogy azt az erőszaknál eszközül használja, előveszi és az így elővett fegyvert az erőszak kifejtésénél, mint eszközt valóban célzatosan használja is. Már pedig, midőn vádlott sértettet ezzel a karóval fejbeütötte , — azt célzatosan eszköz gyanánt felhasználta — a bűncselekményt tehát a törvény helyes értelmezése szerint „felfegyverkezve" követte el. (B. II. 303/1931. — 1931. VI. 1.)