Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

151) Büntetőjog. 1914: XLI. t.-c. a becsület védelméről. (Bv.) 412. Bv. 1., 2. §., Btk. 91., 92., Bn. 1. §. A politikai bírálat szabadságának határai. Miniszter tevékenységével kapcsolatban: zöldségek, csavarog, esztelen pazarlás" kifejezések túlmennek a politikai bírálat korlátain, de nem rágalmazást, hanem becsületsértést állapítanak meg. — Az önzetlen politikai küzdelem hevessége mint enyhítő, — a gazdasági válság okozta vagyoni veszteség, mint a pénzbüntetés leszállítását, — a megbánás, mint a büntetés felfüggesztését indokoló körülmény. K. A jelen bűnügy elbírálásánál a m. kir. Kúria abból az álláspontból indult ki, hogy a vád tárgyává tett sajtóközlemény, amelyet a vádlott írt és tétetett közzé, lényegében politikai tárgyú támadó cikk, amelynek alapját, a vádlott e részbeni előadásából is megállapíthatóan, azok a bírálatok is képezték, amelyek a törvényhozás egyik házában, a sértett által követett politikát illetően, mások részéről is elhangzottak. A sajótközleménynek ez a most kiemelt jellege adja meg a cikknek támadó színezetét és magyarázza meg egyben annak éles hangját is. Kétségtelen ugyanis, hogy minden bíráló cikknek, különösen, ha az a bírálat, mint a jelen esetben is, helytelenítő, — mindig megvan a sértett ellen irányuló éle, de különösen megvan olyankor, amidőn az egymással szemben álló felek a bírálat tárgyává tett politikai vonatkozású kérdésekben ellentétes nézetet, felfogást vallanak. Ebből a szempontból vizsgálva a vád tárgyává tett sajtóközleményt, kétségtelen az, hogy a vádlott, az általa megírt és közzétett sajtóközleményben, csupán a sértett által követett politikai irányt kívánta az ellentétes felfogást vallók szempontjából bírálat alá venni és ezt a politikai harcok természetével járó élességgel tette ugyan meg, anélkül azonban, hogy a sajtóközleményben olyan tényállításokat használt volna, amelyek valóság esetén a sértettel szemben bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindítására szolgálhatnának alapul, avagy őt a közmegvetésnek tennék ki. Egyenként vizsgálva a bűnösség megállapítására alapul szolgált tényállításokat, a vádlott által a sértett külföldi utazásainak jellemzésére használt „csavarog" kitétel, valamint a sértett politikai tevékenységével kapcsolatban használt az a kifejezés, hogy a közvagyon „esztelen pazarlása", — éppen általánosságuknál fogva nem utalnak a sértettnek valamely olyan konkrét tevékenységére vagy mulasztására, amely valóság esetén bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindítására, avagy a közmegvetés kiváltására lehetne alkalmas, különösen pedig nem lehet erről szó a „közvagyon pazarlásával" kapcsolatban, mert hiszen az átlagos újságolvasó is tisztában lehet és van is azzal, hogy a sértett, mint miniszter, az általa megvalósított vagy megvalósítani kívánt alkotásokhoz szükséges kiadásokat csak a költségvetés keretében és csak a törvényhozásnak hozzájárulásával teljesítheti. A közalapok vagyonának a „gründolásokkal" kapcsolatban való „elsorvasztására" vonatkozó állítás pedig természetesen a vádlott álláspontjából folyó és az ellentétes politikai felfogásból kiinduló bírálathoz mért gunyoros hangú, csupán azt a nézetet kívánja kifejezésre juttatni, hogy a sértett részéről a közalapok készpénzvagyonának részvényjegyzésre való felhaszná-