Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Hatóságok büntetőjogi védelme. 153 zetéből senki sem volna feleletre vonható, akkor kerülne csak sor az átvevő időszaki lap felelős szerkesztőjére, kiadójára és nyomdatulajdonosára. Vagyis a St. 37. §-nak 3. bekezdése szerint az átvevő lap csupán a szerző ség tekintetében esik ki a felelősségből, egyébként azonban, tehát a többi fokozatban felelősségét ez a törvényhely érintetlenül hagyta. Ezt jelenti a St. 37. §-a 3. bekezdésének a St. 33—36. §-aira való hivatkozása. És mivel ebben a hivatkozásban a St. 40. §-a benn nem foglaltatik, ennélfogva helyes és törvényszerű a másodbíróság ítéletének idevonatkozó része is. (B. I. 1400/1931. — 1931. IV. 28.) 1914: XL. t.-c. a hatóságok büntetőjogi védelméről. (Hv.) 408. Hv. 2. §. Tettleges bántalmazás által elkövetett hatóság elleni erőszak esetében csak annak vizsgálata szükséges, vájjon a hatóság tagját a tettleges bántalmazás hivatásából folyó eljárása alatt érte-e, ellenben közömbös, hogy ugyanő hivatásbeli jogkörét törvényszerű módon gyakorolta-e. K. A kir. ítélőtábla az általa valónak elfogadott és e helyen is irányadó tényállás alapján azért nem találta a községi bírót tettleg bántalmazó I. I. vádlott bűnösségét megállapíthatónak, mert a községi bíró nem jogszerűen gyakorolta a rend fenntartására irányuló hatósági jogkörét akkor, amikor a táncmulatságon a földön dulakodó vádlottat és társát előzetes szóbeli felhívás nélkül úgy akarta egymástól szétválasztani, hogy botjával néhányat azok hátára sújtott. Álláspontja szerint ugyanis hiányzik a vádlott cselekményéből a hatóság elleni erőszak egyik nélkülözhetetlen ismérve: nevezetesen az, hogy a megtámadott hatósági tag hivatásának gyakorlásában jogszerűen járjon el. A kir. ítélőtáblának ez az állásfoglalása téves. Ugyanis a hivatás gyakorlásának jogszerűsége a hatóság elleni erőszaknak csupán azon eseteiben tényálladéki elem, ahol a hatóságnak, a hatóság tagjának vagy közegének hivatása gyakorlásában való akadályozásáról vagy intézkedésre kényszerítéséről van szó; ellenben az ugyanezek tettleges bántalmazása által elkövetett hatóság elleni erőszak esetében a jogszerűség kérdése közömbös. Adott esetben tehát, amikor az állapíttatott meg tényként, hogy vádlott mellenragadta, földreteperte és torkolászta a rendfenntartás céljából közbelépett községi bírót, csak annak a vizsgálata szükséges, vájjon hivatásából folyó eljárása alatt érte-e a tettleges támadás a községi bírót. Ellenben közömbös, hogy ugyanő hivatásbeli jogkörét törvényszerű módon gyakorolta-e vagy sem. Az nem vitás, hogy a községi bíró hatósági jogköréhez tartozik a község személy- és vagyonbiztonsága felett való felügyelet; a megállapított tényállás szerint nem kétséges az sem, hogy vádlott a községi bírót e hivatásából folyó eljárása alatt bántalmazta tettlegesen. Minthogy pedig ekként a vádlott tevékenységében a hatósági tag elleni erőszak bűntettének minden alkotóeleme felismerhető: a kir. ítélőtábla tévedett és a Bp. 385. §. 1. a) pontjában foglalt anyagi semmiségi okot valósi-