Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

146 Büntetőjog. cselekménye az okirathamisítás bűntettét kimeríti, mert abból a körülményből, hogy vádlott állítólag a hitelezője reábaszélésére hamisította reá a váltóra mások neveit, legfeljebb arra lehet következtetni, hogy a hamis váltó a hitelező megtévesztésére nem szolgált, ez pedig a magánokirathamisítás elbírálásánál közömbös. Nem tévedtek tehát az alsófokú bíróságok, midőn vádlott bűnösségét megállapították. (B. IV. 2760/1930. — 1931. II. 26.) 397. Btk. 401. §. A hamis magánokiratnak bizonyítékul felhasználása bíróságon kívül is történhetik. K. A kötlevél falhasználását illetőleg a kir. ítélőtábla tényként állapította meg, hogy I. I. vádlott ezt a hamisított kötlevelet 1927. évi április hó 25.-én sértett ügyvédjének felmutatta és az abban foglalt hamis tartalomra hivatkozott; ezzel sértettet jogos követelésétől elütni vagy legalább is a bor vételárának kifizetését hosszú időre kitolni igyekezett. A hamis okiratot tehát ez a vádlott a vételárfizetési módozatok tekintetében jogok keletkezésének bizonyítására használta fel. Igaz, hogy vádlott ezt bíróságon kívül tette, ámde ez a bűncselekmény már abban az esetben is létesül, ha a hamis vagy hamisított magánokirat — miként azt a büntető jogi határozatok tárába 250. szám alatt felvett elvi jelentőségű határozat kifejtette, — bíróságon kívül használtatik fel — valamely jog vagy kötelezettség létezésének, megszűntének vagy megváltoztatásának bizonyítására s így a vádlott idevonatkozó panasza alaptalan. (B. II. 6071/1930. — 1931. III. 18.) XXXV. fejezet. A csalárd és vétkes bukás. (Btk. 414-417. §§.) 398. Btk. 414. §. A fizetésképtelenség fogalmához. K. Az irányadó tényállás szerint a vádlott üzletét nejének 4000 P. hozományával 1926. augusztusban nyitotta meg s hat hónap múlva már csak hitellel dolgozott, úgy hogy hitelezőinek száma 49-re emelkedett, míg 1928. május elején hitelezői perelni és május közepén végrehajtani kezdték. Ebből a tényállásból a kir. ítélőtábla helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy a vádlott az ingatlan átruházása idejében, vagyis 1928 május hó 15-ik napján fizetésképtelen volt s ezt — a perlésekre való figyelemmel — tudta is. Minthogy pedig az átruházás rövid idővel a kényszeregyesség kérése előtt történt, minthogy továbbá a fizetésképtelenség tudatában történt vagyonátruházás és megterhelés a többi hitelezők megkárosításának "tudatát és az arra irányuló célzatot magában foglalja, minthogy végül az irányadó tényállás szerint a vádlott vagyona 7000 P-t, adóssága pedig 12736 P. 47 f.-t tett ki, a vagyonhiány tehát 5736 P 47 f. volt, — ugyanezért a vádlott cselekménye a Btk. 414. §, 1. és 3. pontjában meghatározott bűntett tényálladékát kimeríti s nem tévedett a kir. ítélőtábla, midőn a vádlott bűnösségét megállapította. (B. IV. 5369/1930. 1931. V. 29.)